2008 január 31. | Szerző: kisiren

Elmélkedem…

Valakiről, aki nagyon fontos volt az életemben, aki e napon távozott, indult el e messzi utazásra…Azóta eltelt egy pár év, és én mégis mindennap úgy érzem, hogy itt van velem, fogja a kezem, segít nekem. Felfedezem a gondolataimban, mozdulataimban, mindenben. Hallom szavát, ahogy félt, óv, tanácsot ad. Látom szelíd, jóságos arcát, érzem a békét, nyugalmat, ami árad belőle felém…Ilyenkor mindig hálát adok a Sorsistenemnek, hogy ő az Édesanyám volt, én pedig a gyermeke lehettem…A költő szavait idézve:

“Nem múlnak ők el,kik szívünkben élnek,

  Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.”

                     /Juhász Gyula /                                        

vadvirág

2007 november 6. | Szerző: kisiren

 Emlékedre

Fénylő kisvirág voltál,

amikor megszülettél…

A hajad,mint az éj,

a szemed,mint az ég kékje…

Boldogságot,örömöt hoztál…

De a kisvirágot leszakította a sors,

valakik nem vigyáztak Rád-

ezt örökké fájlalom…

Elmentél,elszálltál messzire…

Kicsi tested az anyaföld fogadta be.

Akkor én is meghaltam egy kicsit…

Azóta de sokszor eszembe jut:

-Milyen lennél ma?

Biztosan jó gyermek,

valakinek gondoskodó párja,

gyermekeidnek szerető édesanyja…

Szívemben voltál, vagy, leszel- nekem.

2007.11.01.

Írta:vadvirág