Az erdőből egy levelet hozott a posta reggel, egy száraz tölgyfa-levelet, néhány sor zöld szöveggel.
Az állt rajta, hogy eljött az ősz, a nyáridőnek vége, most már a néma télre vár az erdő és vidéke.
Szétosztotta a körtefa a fanyar vackort régen, nincsen levél a bokrokon, és pitypang sincs a réten.
Minden lakó elrejtezett, Üres az erdő, árva. S a szélső fán egy tábla lóg: “Téli szünet van, zárva.”
Ilyen borús napokon szívesen pepecselek a konyhában a sütés-főzéssel, mivel a szabadban most semmit nem csinálhatok.Így aztán megint beleestem abba a hibámba, hogy többfélét készítek, mint amennyire szükség volna.
Persze közben kattognak a fejemben a gondolatok, eljátszom velük, hol is élnék most szívesen, hová menekülnék a szürke felhők elől.
Első helyen továbbra is a szépséges, csábító Itália áll. Bűbájos, épületeivel, melyeket nagy gonddal óvtak/nak az ott lakók. Nem rombolták le, nem építették át, eredeti szépségükben pompáznak, mert lakói tisztelik az őseik munkáját, őrzik kulturális értékeiket.
Közel állnak hozzám az érzékeny, érzelmekben gazdag emberek, mint amilyenek az ott élők.
Aztán nyáron a hűvösebb Ausztriába költöznék.Vonz az ottani rend, tisztaság, életstílus, ahogyan precízen, pontosan mindent megterveznek, beosztanak, mindennel takarékoskodnak, megbecsülve a kicsit is, mert tudják, hogy így jutnak előbbre.
Olyan az ország, mint egy kis mesebeli álom, ahová jó megérkezni, elidőzni, mert megadják a módját az emberek a hétköznapoknak is, az ünnepeknek is.
Persze szeretem én kis hazánkat is, de valahogy most jól jönne egy kis napfény, derű-minden téren.
Míg e gondolatokkal játszadoztam, megfőtt a kacsaaprólékból a leves, a gombás pörkölt, melyhez ismét tejfölös, túrós tésztát is tálalok, ez nagyon megy mostanában,aztán tegnapelőttről maradt palacsintákat felapróztam, ízesítettem baracklekvárral, gyümölcsökkel, birslével,ami a birsalmasajt készítésekor megmaradt,tojásfehérjével nyakon öntve, megsütöttem. Már csak a sütőtököt hagytam ki, mert azt is imádom.
E finom ebéd után valahogy a borult időt is jobban elviselem…
2009 november 7. | Szerző: kisiren
“Őrizd a percet! Mert ami eljön, az el is múlik,…”
/Juhász Gyula/
Hárs László: Levél az erdőből
/részlet/
Az erdőből egy levelet
hozott a posta reggel,
egy száraz tölgyfa-levelet,
néhány sor zöld szöveggel.
Az állt rajta, hogy eljött az ősz,
a nyáridőnek vége,
most már a néma télre vár
az erdő és vidéke.
Szétosztotta a körtefa
a fanyar vackort régen,
nincsen levél a bokrokon,
és pitypang sincs a réten.
Minden lakó elrejtezett,
Üres az erdő, árva.
S a szélső fán egy tábla lóg:
“Téli szünet van, zárva.”
Ilyen borús napokon szívesen pepecselek a konyhában a sütés-főzéssel, mivel a szabadban most semmit nem csinálhatok.Így aztán megint beleestem abba a hibámba, hogy többfélét készítek, mint amennyire szükség volna.
Persze közben kattognak a fejemben a gondolatok, eljátszom velük, hol is élnék most szívesen, hová menekülnék a szürke felhők elől.
Első helyen továbbra is a szépséges, csábító Itália áll. Bűbájos, épületeivel, melyeket nagy gonddal óvtak/nak az ott lakók. Nem rombolták le, nem építették át, eredeti szépségükben pompáznak, mert lakói tisztelik az őseik munkáját, őrzik kulturális értékeiket.
Közel állnak hozzám az érzékeny, érzelmekben gazdag emberek, mint amilyenek az ott élők.
Aztán nyáron a hűvösebb Ausztriába költöznék.Vonz az ottani rend, tisztaság, életstílus, ahogyan precízen, pontosan mindent megterveznek, beosztanak, mindennel takarékoskodnak, megbecsülve a kicsit is, mert tudják, hogy így jutnak előbbre.
Olyan az ország, mint egy kis mesebeli álom, ahová jó megérkezni, elidőzni, mert megadják a módját az emberek a hétköznapoknak is, az ünnepeknek is.
Persze szeretem én kis hazánkat is, de valahogy most jól jönne egy kis napfény, derű-minden téren.
Míg e gondolatokkal játszadoztam, megfőtt a kacsaaprólékból a leves, a gombás pörkölt, melyhez ismét tejfölös, túrós tésztát is tálalok, ez nagyon megy mostanában,aztán tegnapelőttről maradt palacsintákat felapróztam, ízesítettem baracklekvárral, gyümölcsökkel, birslével,ami a birsalmasajt készítésekor megmaradt,tojásfehérjével nyakon öntve, megsütöttem. Már csak a sütőtököt hagytam ki, mert azt is imádom.
E finom ebéd után valahogy a borult időt is jobban elviselem…
vadvirág
2009.őszutó,7. napja
Oldal ajánlása emailben
X