Hányféle kertet gondozunk? Van az igazi, a természetes, melyben jó tavasztól őszig ücsörögni, gyönyörködni jóidőben, napsütésben, virágok illatát beszívni, hallgatni madarak zengő énekét, rovarok döngicsélését, a szél dalát…Élvezni a természet ajándékát: cseresznyét, földi epret, szőlőt, almát, szilvát, körtét, egyéb gyümölcsöket. Megpihenni árnyékban, fűben, vagy éppen kiülve a nap simogatását élvezni.No és persze mindenféle munkát elvégezni benne, hogy a gaz ne verje fel.
Aztán van a lelkünknek is egy kertje, melyet szintén ápolgatni, gondozni kell, mint az igazit, ahol a jó és rossz lakozik, és éberen kell vigyáznunk a helyes egyensúlyra, hogy a lélek virágait szépítsük, ápoljuk, növesszük, a dudvákat meg igyekezzünk kigyomlálni belőle. Nem könnyű munka!
Aztán van egy kert, ahol végleg megpihen mindenki. Ezeket a sírkerteket is ápolni kell. Vissza-visszajárni, hogy a gyom ne lepje be, hogy az emlékezés virágai éljenek sokáig benne…
Rigóélet
Hihetetlen, hogy megnőttek a fiókák, már alig férnek el a rigó-lakban.Anyjuk, ha eteti őket, úgy meghúzódik a fészek szélébe kapaszkodva, majd nem kipottyan onnan. Robi papa egészen belefogyott e nagy munkában, annyit kell neki sürögni-forogni. Alig győzik az öt éhes szájat megtömni finom falatokkal, mert a kicsik örökké kérik az enni való. Sisegnek, sásognak, egyre jobban hallatják hangjukat. Hamarosan kiröpülnek. Már a szemükkel egész élesen látnak, pedig nem régen volt, amikor még vaktában nyúlkáltak össze-vissza.Sokszor attól félek, hogy valamelyik kipottyan a fészekből, és ha nem veszem észre, mi lesz vele? Már egészen betollasodtak. Anyjuk nagyon szigorúan neveli őket, nagyon félti csemetéit. Megtanulták, hogy csak a szülők hangjára bújnak ki, egyébként összelapulnak. Már a védekezés ösztöne bennük is él. Sikerült őket a lesállásomból lefotózni, hát mit mondjak, nem könnyű feladat a megörökítésük, de annál gyönyörűbb az eredmény. Nagyon élvezem, ahogy a fotókról végigkövethetem röpke életüket, hatalmas fejlődésüket. Csuda aranyosak! Azt hiszem, ez az igazi, nem a rejtett üveges megoldás. Itt minden természetes, nincs semmi mesterkélt . Nagyot álmodom róluk, hátha sikerül a …
Csodálatos világ…
2010 május 24. | Szerző: kisiren
Hányféle kertet gondozunk? Van az igazi, a természetes, melyben jó tavasztól őszig ücsörögni, gyönyörködni jóidőben, napsütésben, virágok illatát beszívni, hallgatni madarak zengő énekét, rovarok döngicsélését, a szél dalát…Élvezni a természet ajándékát: cseresznyét, földi epret, szőlőt, almát, szilvát, körtét, egyéb gyümölcsöket. Megpihenni árnyékban, fűben, vagy éppen kiülve a nap simogatását élvezni.No és persze mindenféle munkát elvégezni benne, hogy a gaz ne verje fel.
Aztán van a lelkünknek is egy kertje, melyet szintén ápolgatni, gondozni kell, mint az igazit, ahol a jó és rossz lakozik, és éberen kell vigyáznunk a helyes egyensúlyra, hogy a lélek virágait szépítsük, ápoljuk, növesszük, a dudvákat meg igyekezzünk kigyomlálni belőle. Nem könnyű munka!
Aztán van egy kert, ahol végleg megpihen mindenki. Ezeket a sírkerteket is ápolni kell. Vissza-visszajárni, hogy a gyom ne lepje be, hogy az emlékezés virágai éljenek sokáig benne…
Rigóélet
Hihetetlen, hogy megnőttek a fiókák, már alig férnek el a rigó-lakban.Anyjuk, ha eteti őket, úgy meghúzódik a fészek szélébe kapaszkodva, majd nem kipottyan onnan. Robi papa egészen belefogyott e nagy munkában, annyit kell neki sürögni-forogni. Alig győzik az öt éhes szájat megtömni finom falatokkal, mert a kicsik örökké kérik az enni való. Sisegnek, sásognak, egyre jobban hallatják hangjukat.
Hamarosan kiröpülnek. Már a szemükkel egész élesen látnak, pedig nem régen volt, amikor még vaktában nyúlkáltak össze-vissza.Sokszor attól félek, hogy valamelyik kipottyan a fészekből, és ha nem veszem észre, mi lesz vele?
Már egészen betollasodtak. Anyjuk nagyon szigorúan neveli őket, nagyon félti csemetéit. Megtanulták, hogy csak a szülők hangjára bújnak ki, egyébként összelapulnak. Már a védekezés ösztöne bennük is él.
Sikerült őket a lesállásomból lefotózni, hát mit mondjak, nem könnyű feladat a megörökítésük, de annál gyönyörűbb az eredmény. Nagyon élvezem, ahogy a fotókról végigkövethetem röpke életüket, hatalmas fejlődésüket. Csuda aranyosak! Azt hiszem, ez az igazi, nem a rejtett üveges megoldás. Itt minden természetes, nincs semmi mesterkélt . Nagyot álmodom róluk, hátha sikerül a …
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X