Ilyen az élet
2010 november 8. | Szerző: kisiren
Korai vendég
Még sötét volt, amikor valaki kopogtatott.Gyorsan összeszedtem szanaszét heverő darabjaimat, majd az ajtóhoz léptem, ahol várakozott a vendég. Kinyitottam az ajtót,friss, üde lehelete megcsapott. Beengedtem.-Jó reggelt, derűs napot!- köszönt rám, majd kalapját, kabátját levette, a fogasra akasztotta, én pedig beljebb invitáltam .
Leült az asztal mellé. Kávét töltöttem neki egy csészébe. Lassanként kortyolgatva megitta, közben beszélgettünk.A szeretetről, mely e napon is a legfontosabb legyen, pozitív gondolatokról, annak fontosságáról. Elfogyasztva a kávét, kívánt e napra és a hét többi napjára is békét, nyugalmat, jókedvet, türelmet.Majd vette kalapját, kabátját, tovább sietett, hogy másokat is elsőként köszönthessen .
Ahogy kikísértem, kiléptem utána a teraszra, láttam, hogy az égbolt sötétje hasadozik, a résen vöröslő folt jelzi a napkeltét.Szép volt e novemberi ébredés. -Jó reggelt mai nap!Legyen béke , nyugalom az emberek lelkében!
vadvirág
2010. Őszutó, 8. napja
Ilyen az élet
2010 július 17. | Szerző: kisiren
Melegünk van,
…melegünk van!- hallatszik könyörgő sírásuk hangja a kis fiókáknak, de sajnos nem jön segítség számukra, ahogy repdesnek, vergődnek a fészekben ebben a pokoli hőségben, mert amikor Robi papa megmélyítette azt, csak jót akart, okulva az előzőek esetéből, nem gondolta ő sem , hogy jön majd a didergős, esős idő után még afrikai forróság is.
Most aztán főnek a kicsik odabenn.Négyen vannak, már ezt jól látom, kettő egészen elhúzott, szinte duplája a két kisebbnek.Ez a két nagy félő, hogy hamarosan kipottyan, mert egyre jobban mászik, kúszik kifelé, de akkor nekik jaj, végük lesz!
Néha már úgy tűnik, hogy nem is élnek olyan mozdulatlanul fekszik fejük a fészek szélére támasztva.
Rebi mama egyre kevesebbet jön haza, sokszor élelem nélkül, pedig örökké kérik a falatokat, örökké éhes a szájuk, de csak Robi igyekszik betömni azt.Ő virradattól sötétedésig jön,megy, hozza a fontos táplálékot számukra, szinte nincs egy perc nyugta sem. Ezért aztán a nagy munka, no meg a nagy hőség miatt jól lefogyott, szegény már nagyon rossz bőrben van. De a kötelességtudat hajtja, nem pihenhet.
Bezzeg Rebi kíméli magát! Ha megjön, megáll a korláton, megnézi, hallgatja jajgatásukat, de már fel sem repül hozzájuk. Vagy végignézi, ahogy papa eteti őket, majd együtt tovaszállnak.
Ahogy itt csipegetem a palacsintát, amibe nyári almát dinszteltem fahéjjal megszórva, majd jó hideg fagyit tettem mellé, együtt fenséges az ízük,sisegő-sásogó sírásukat hallva, úgy adnék nekik is egy kis hideg fagyit nyalni, de nem lehet.
Közben újra megjött Robi a zsákmánnyal, elcsendesítette őket, Rebi pedig most is a korlátról figyeli mindezt.
vadvirág
Ilyen az élet
2010 május 27. | Szerző: kisiren
Látogató
Ma reggel kinézek az ajtón, és valaki szembenéz velem.Hát Robi az, a Rigópapa! Áll a korláton, nézi a fészket is, amit nem is olyan régen ő maga, egyes egyedül épített, micsoda szélben a tüskés ágak közé elrejtve a kíváncsi szemek elől.-Meg van!- mondja szemeivel.- Érintetlen, nincs még más lakója- nyugtázza, majd sietve elszáll.
Lehet, hogy még újra lakója lesz Rebeka? Ki tudja mit terveznek, majd meglátjuk. Mindenesetre jó volt újra látni. Csak a fiókáit hiányolom, mert nem találkoztam velük a kertben, így nem tudom azt sem, hogy ép bőrrel megúszták-e a kalandot, hiszen korai volt még nekik a kirepülés, két, három napra szükségük lett volna, hogy bátran vágjanak neki a nagyvilágnak.
vadvirág
2010.Ígéret hava,27. napja
Csodálatos világ…
2010 május 21. | Szerző: kisiren
Virágok
A reggeli kertben járva a sokféle virág hívogatóan csábít, integet felém.Szívecskék, büszkén illatozó nőszirmok, sokszínű, szerény , csilingelő sarkantyúcskák.Mind- mind kelletik bájukat: színűkkel. alakjukkal, illatukkal csábítanak megállásra.
Törékeny, karcsú kisvirágok, melyeket a lezúduló eső, kerge szél megtépázott, földre hajlított.Mily röpke időt mért rátok a természet!Mégis, hogy megszépítik a világot, a mindennapokat!
Fiókák
Figyelem őket. Hihetetlen, hogy mennyit nőttek tegnap óta. Már sokkal dúsabb, hosszabb, erősebb rajtuk a piheruha.Most eteti őket Rebi mama. Kettő már egész hosszan kinyújtja nyakát, kérik anyjukat: -Még! Még! A finom falatból soha nem elég! – Lehet, hogy ők a fiúk, és erőszakosabbak? Ki tudja.
Megérkezett a váltás. Robi a korlátról megint farkasszemet néz velem, nem mozdul, míg el nem jövök.Olyan a csőre, mint egy teli kosár finom falatokkal. Gyorsan szétosztja, és már el is röppen.
Sikerült róluk a madárlesről fotót készíteni, ahogy etetés után elpilledtek. Csuda aranyosak!
vadvirág
2010. Ígéret hava, 21. napja
2009 február 15. | Szerző: kisiren
Télutó-tavaszelő…
Nálunk a leesett hóból már csak itt-ott van egy-egy folt mutatóban, de ahogy egyre feljebb haladunk a hegyek közé, még ismét tél van.
A vár alatti pihenőben megállva térdig érő hó fogad. A táj mesébe illő: szikrázó napsütésben csillogó hópaplan borít mindent. A várhoz vezető út járatlan, csak az állatok hagyták ott lábnyomaikat.
A metsző, kellemesen hideg levegő szinte marja a bőrünket, de a séta nagyon jólesik.
A kis kikapcsolódás, felüdülés után jobban esik az ebéd , amit tegnap készítettem.A forró húslevest b.szalonnába tekert burgonyás húsgombóc, libasült zöldségkörettel, sült paprikával, és sok-sok savanyúság, majd a kedvenc almás-diós követi.
Mindegyikből csak csipetnyit fogyasztva is, finom, de kiadós volt az ebéd.Jöhetne újra egy jó kis séta, de zordul az idő, így olvasgatás lesz belőle.Most így kerek a világ.
írta: vadvirág
2008 november 3. | Szerző: kisiren
Érdekes…
Számomra legalábbis, és meglepő volt,
ahogy az ötöslottó sorsolását hallgatva a tv-ben,
olvasgatás közben, a következőre lettem figyelmes.
Aznap köszöntöttük gyermekemet születése napján,
és a számok így következtek:
első volt a születési éve,
a második az életkora,
harmadik eggyel több, mint a születésnap száma,
a negyedik eggyel kevesebb, mint másik gyermekem születési éve.
Ledöbbentem,
és sajnáltam,
hogy nem játszottam meg őket.
vadvirág
2008 szeptember 29. | Szerző: kisiren
Hangok
Figyelem a csendet, a természet hangját, pedig igazából a csend csak pillanatokig ölel át, mert itt egy méhecske zümmög, a bokrokban a verebek csipognak, amott egy kutya ugatásba kezd, távolabb a vonat füttyentett, aztán a lenge szellő meg-megzörgeti a száradó leveleket…Vagyis ritka pillanat, amikor a környezetünk teljesen elcsendesedik.
Milyen fontosak ezek a hangok, melyek jelzik, hogy élet van körülöttünk. Hangok, melyek elkísérnek bennünket egy élten át…Ilyen a Szüleink hangja, mely mindig a fülünkbe cseng, cirógat, simogat, akárhány évesek vagyunk.
Gyakran tapasztalom, hogy egy kellemes/kellemetlen hangra önkéntelenül odafigyelek, kíváncsi vagyok a hang birtokosára, tulajdonosára.
A minap történt, hogy egy fiatal nő állt mellettem, és míg várni kellett, önkéntelenül is láttam hosszú szőke haját, divatos öltözetét, sminkjét, stb.Ápolt, kellemes megjelenése volt.
Aztán megszólalt, valamit kérdezett. Csak ezt ne tette volna! Alpári, durva hangjának hallatán, egy képzelt világ omlott össze bennem. Hát még mikor a száját jobban megnéztem, ahogy artikulált/?/, nagyon illúzió romboló volt. Mesterségesen felduzzasztva, mint Malackának a Breki-sorozatban…
Hát…valahogy nekem a természetes, ívelt száj az igazi, amelyik nem fordul ki, ha a tulajdonosa beszélni kezd. . .No és a hang!-attól lúdbőrös lettem.
Viszont most a háttérben Gigli énekel…csodálatos! Nagyon-nagyon kellemes hallgatni…
vadvirág
2008 augusztus 28. | Szerző: kisiren
Életem morzsái
1.Tegnap nagyvárosban jártam, de ott nem volt kedvem vásárolni, így most itthon pótolom. /Hajnalban felébredtem, és átgondoltam, mi az, amit feltétlenül vinni kell, mert csak lényeges dolog jöhet számításba./ Közben betértem egy jó kis butikba, ahol vettem akaratomon kívül két édes ruhát, teljesen új, és fizettem érte 850 forintot. Mondtam is az ismerősömnek, hogy nem érdemes a varrógépet elővenni. /Valamikor varrogattam magamnak mindenfélét, bár tanulni soha nem tanultam, de volt egy kis hajlamom hozzá./
Mindkettőnek nagyon kellemes az anyaga, a szabása, szóval nagyon kedvemre valók. Utazáshoz picire összehajthatók – ezt külön szeretem.
2.Ezután mentem az élelmiszer boltba, amikor váratlanul valaki a nyakamba ugrott.Volt kis tanítványom, Zsazsa volt az, akinek roppant megörültem, mert a nyáron nem találkoztunk.
Mint mindig, most is különleges volt a frizurája, a ruhája, Tele ékszerrel, csecsebecsével, ez mind hozzátartozik.Sokat nőtt, már felsőt kezd, igazi hölgy. Ezt a hajlamát nagyon kedveltem, mi is ilyenek voltunk kislányként.
Csak szorította a derekamat, ölelt, pedig már nem most váltunk el.De ő jól tudja, hogy nagyon kedveltem őket. Szemei, szavai simogattak, bennem pedig előjött az akkori Zs.
Nagy teherbírású, minden iránt fogékony gyerek volt. Jó népi-, szalontáncos, kiváló sportoló, jó bábos,… szóval olyan igazi nyüzsgő kislány. Remekül szavalt, kicsit a matekból mardt le néha, arra már kevesebb idő jutott. Aztán párszor gyakoroltam vele külön délután, és remekül behozta, élvonalba került abból is. Mint jó küzdő sportoló, nagy volt benne az akarat. Nagyon örültem a sikerének.
Ezek a találkozások, annak boldog percei, a csillogó szemek, az őszinte ragaszkodások szépítik meg a szürke hétköznapokat…
3.Lassan pakolgatni kellene, összerakni dolgokat, de ezt már kezdem nemszeretni. Pedig sok szép dolog csábít, és reménykedem, hogy az idő is kegyes lesz, mert a meleg miatt mostanában már februárban lekötöm az utat.
Nem szeretem a meleget, pedig nyolc éve majdnem elmentem Floridába dolgozni, attól is az ottani időjárás riasztott el, no és a honvágy. Nemsokáig bírom ki a kis kuckóm nélkül, engem csábít , mint gyerekkoromban, az otthon melege, illata…
vadvirág
2008 augusztus 22. | Szerző: kisiren
Ma sportnapot tartottunk délelőtt. Végigszurkoltuk a mérkőzéseket, én ugyan aranygaluskát gyártottam, de az ifilegény kiabálása, izgulása sokszor elcsalt a képernyő elé, így a legfontosabb eseményekről nem maradtam le. Hát…nagyon örültünk,…pedig kijutni sem akármilyen teljesítmény…Hát még nyerni a megváltozott körülmények között!
Erre mondják, hogy ez jó nap volt ! Bízunk a holnapiban is…
Szeresd a madarakat!
2011 január 15. | Szerző: kisiren
Dolgaim közben hangoskodásra, hirtelen ijedt csivitelésre leszek figyelmes.Ahogy kitekintek látom, hogy a verebek jajgatva, visongva hessennek fedezékbe, a lakmározó, örök mocorgó cinegék népes csoportja pedig azonnal mozdulatlanságba dermed, mert egy jókora héja kergette meg a madarakat. A vadász zsákmány nélkül maradt, leszáll a kapu tetejére. Vár. Ösztönösen az ablakra tekint, ahol észrevesz, így huss!, tovaszáll.
A lapuló cinkék felsóhajtanak, majd tovább csemegéznek. A verebek pedig behúzódva lesik az ellenséget.Most sikerült megmenekülniük, de vajon mikor csap le rájuk ismét az éhes vadász?
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X