Ilyen az élet

2010 június 2. | Szerző: kisiren

 

Kertre néz az ablakom.
Mennyi titok, hallgatom.

Nyisd ki jól a füledet.
Száll ezernyi üzenet.

Birtalan Ferenc

Nézem ,                                                                                                  

…ahogy Rebi tanítgatja egyik fiacskáját hasítani a levegőt.A kertből van a rajt, majd az udvaron keresztül ízlelgeti a kis rigófi a repülés nehézségét, szépségét.A a udvaron leszáll a szembeni háztetőre, megpihen. Anyja ugyan ezért megszidja, de ő nem megy tovább. -Nem bírom Mamácska !- könyörög neki, – elfáradtam.Aztán ahogy pihenget, ösztönösen nézi gyermekkora kedves helyét, a fészküket.

Mennyivel jobb életünk volt ott, amikor a szél ringatta fészkünket!-ábrándozik, majd visszarepül a kertbe, a többiekhez. Hiába, neki még nagy a táv, nem bírja. Sokat kell még erősödnie, gyakorolnia, hogy letegye a vizsgát repülésből!

———————————

Hát megvan. Összeállt.Kész. Nekem tetszik. Nagyon.Majd meglátjuk…

vadvirág

2008 május 14. | Szerző: kisiren

 Gyöngyszem

Erdőktől körülölelt békesziget. Az épület régen vadászkastély volt, ma étterem és szálloda.

Teltház van. Valamikor még kevesen jártak ide, de ma már jönnek az ország minden tájáról. Aki szereti az erdőt, a természetet,  csöndet és nyugalmat, szívesen tölt itt el pár napot.

Szeretek idejönni. Csábít a sok kedves emlék, ami ideköt, aztán az erdő, a tó, minden.

Az étterem teraszán ülünk, innen gyönyörködünk a táj varázsában, és persze figyeljük a jövő- menő kirándulókat, közben ismerősöket felfedezve.

Közben tűnődöm. Mióta is járok én ide?…Még gimnazista voltam, amikor az osztállyal többször kirándultunk itt.Később férfi főnökeink többször  szerveztek ide tantestületi kirándulásokat, majd az erdei iskolák beindulásakor nyertünk páran egy komolyabb összeget pályázaton, és így elhozhattuk osztályainkat egy egész hétre a természet iskolájába. A táborunk úgy két kilométerre volt ide az erdőben, de reggel, délben, este idejártunk le étkezni.Micsoda gyerekzsivaj, kacagás, nótaszó verte fel akkor az erdő csendjét…Aztán az esti tábortüzek hangulata is felejthetetlen.

Most is teszünk egy kellemes sétát.Először felmegyünk a régi épület teraszára, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tóra, az új ruhát öltött hegyekre, a sziklakapura, majd az erdei titkos ösvényen körbesétáljuk a tavat. Kedves kísérőink vannak, a dalos madarak.

Szeretem ezt az erdei csendet. Békét, nyugalmat áraszt, közben pedig jó nagyokat szippantok az avar kellemes illatából. Itt-ott egy mókus ugrándozik, föl-le futkosva játszik, mintha nekünk szeretne tetszelegni. Ügyes kis állat.

Majd fölsétálunk a volt táborunkhoz. Az út mellett kanyarogva kísér bennünket a hegyi patak. Partján mindenütt illatos, szebbnél szebb vadvirágok integetnek nekünk, mintha ők is köszöntenék az arrajárókat. Hol egy lila, hol egy kék, kék, sárga, fehér virágfoltban állunk meg nézelődni…Goethe sorai jutnak az eszembe róluk:

” Egy kis virág nyílt

az útfelen,

mint csillag égett,

mint drága szem.

 

Már nyúltam érte,

de suttogott:

Ha leszakítasz,

elhervadok!”

A forrásnál megpihenve gyönyörű kék csigákban, foltos szalamandrákban gyönyörködhetünk. Az erdei csend muzsikáját a kisvonat éles füttye zavarja meg, így üdvözlik az arrajárókat.

A zajos életben kellemes néha megállni, megpihenni, a külvilágot kizárni, és magunkba szívni a friss levegővel együtt maradandó élményeket…

 

vadvirág