2009 szeptember 20. | Szerző: kisiren

 Táncolnak a még nyíló virágok az őszi szélben. Búcsú táncukat járják. Boldogan, önfeledten hajladoznak, ahogy a meleg napsugár simogatja őket…

De kecses mozgásával a pillangó is táncol. Keringőzik a virágok körül, majd egyre rászáll, pihen, aztán táncol tovább…

Akárcsak a lehulló , sokszínű falevél, ahogy a szélben keringőzve repül, száll, majd földet ér…

 

 Micsoda hangulat! Az élőzene lázba hoz mindenkit: fiatalt, idősebbet…Bár szeptember van, de a jó időnek köszönhetően még tomboló hangulat uralkodik minden este végig a sétányon…

A jó hangú énekesnő, no meg a romantikus , kellemes zene, bizony táncra perdít mindenkit. Együtt ropja a táncot a 20, a 30, 40, 50, 60, 70, de még a 80 -as éveiket taposó vendég is…Itt eltűnik a korkülönbség, csak a zene, a tánc van. De az nagyon, nagyon!

                                                       ———————–

Muzsikál a téren, úgy , mint sok éve már. Kis kiegészítés a kevéske nyugdíjához.

Nézem, figyelem a játékát. Sokat téveszt, bizonytalanabb lett tavaly óta.Még így is sokan megállnak, vagy leülnek a padra, és hallgatják a jól  ismert nótákat.

Ő pedig húzza…Közben figyeli a cipőket. Az sok mindent elárul az adakozóról….Karcsú lábak, kis topánkában,erőteljes, sportos lábak, sportcipőben…Aztán csörrennek az aprópénzek. Ilyenkor még lelkesebben játszik…Az unokára gondol, akit fel kell még nevelnie…

Aztán egy erőteljes léptek hangja…bakancsé…Várja, mi fog történni…De nem rúgott a kalapba, csak figyelemkeltően továbbdobogott.

Nem fél . Neki élni KELL! Várja az unokája, aki most nem játszhat vele.

                                                               – – – – – – –

-Táncoltass meg! Szeretem, ha a meleg kávéban jól megforgatsz, megpörgetsz. Imádok táncolni, ahogy ujjaiddal biztosan tartasz, én pedig önfeledten keringőzöm…

írta: vadvirág