vadvirág
2007 november 21. | Szerző: kisiren
Kedves vendégeim
Reggeli kávézás közben nézem a jólismert hegyeket,és a lakóira gondolok.Szép,tiszta az idő, ilyenkor szinte belelátok az erdőbe-vagy csak ezt képzelem.Tűnődöm:- Hol lehetnek most az őzikék,szarvasok?Merre dagonyáznak az éhes vaddisznók makk után kutatva?Szunyókál-e a pele az oduban?
Ez a kis állat a gyerekek kedvencének,a mókusnak rokona,attól valamivel nagyobb,a farka jóval hosszabb.Ősszel puha fészket készít magának, ebbe bújik téli álmot aludni.Hosszú farkát a feje alá csapja,összekuporodik,így alszik,elrejtőzve a világ zajától.A mi hegyeinkben is megtalálható.
Ahogy mélázok a hegyi lakókról,látom,hogy kedves vendégem érkezett az orgona- bokorra.Elegáns ruhájában pompázik:sapkája fekete,mellénye sárga,kabátkája kék-fekete színű,csak cipőcskéje nincsen.Aztán megérkezik a párja is.Rögtön nekilátnak csemegézni,valami finom magokra járnak ide,csak aztán mennek az etetőbe.De most az ágakon le-fel kúszva ütemesen eszegetnek.Közben látom,hogy a szilvafa ágai között lapul a nagy vadász,a szomszéd harcias macskája.Nesztelenül, lopakodva már indul is feléjük,éhesen feni a fogát a finom zsákmányra.Sok rigó,gerle,veréb lett már áldozata.
Izgalmas a helyzet,közelebb megyek az ablakhoz,látom,hogy az éber,szemfüles farkaskutyánk is észrevette a drámai helyzetet,fülét hegyezve,ugrásra készen. Várja a pillanatot ő is,nagyon szeretné elkapni a vadászt,régen feni rá a fogát.
A vendégek sem tétlenkednek,észre veszik a veszedelmet,és már tova is röppenek,megmenekülve az éles karmoktól.A hoppon maradt korgó gyomorral lesheti következő áldozatát…Csak a száját törölgeti…
Milyen érdekes a természet-tűnődöm-,ezeknek az apró állatkáknak is állandóan harcolniuk kell valaki,valami ellen…Most megúszták,ők győztek.Legközelebb is sikerül?…
Húha!Most veszem észre,hogy nekem meg rohannom kell készülni,mert vár rám az iskolában egy más,izgalmas téma.a topológia…
vadvirág
2007 október 24. | Szerző: kisiren
Élettöredék
Pár napja ért a következő élmény,de azóta sokszor eszembe jut,eltünődöm rajta.
Az egyik nagyváros parkjában ülök, várok valakit.Kellemes,langyos őszi idő van,érdemes gyönyörködni a pompás őszi természetben.Egyszer csak odajön hozzám egy idős házaspár, letelepednek mellém.
Nézem őket.Az anyóka törékeny,finom teremtés.Ősz haja kis kontyba feltűzve,de látszik,hogy gondos kezek különleges,szép munkája.Szelíd, jóságos tekintetével édesanyámat juttatja eszembe.Mindketten egyszerűen de ízlélsesen vannak öltözve. Leülnek.Mamuska papírzacskót vesz elő, és máris etetni kezdi az odaröppenő galambokat.Apró, finom keze szaporán jár, közben beszél a madarakhoz,kedveskéimnek szólítja őket.Apóka nézi, mindezt figyelemmel kíséri.
Beszédbe elegyedünk.Mondataikból életöröm, békesség sugárzik.Jó őket hallgatni.Közben a lakoma befejeződik.-Mehetünk?-kérdi apóka.-Igen-hangzik a felelet. Mamóka gondosan rendet csinál maga körül,feláll, majd fürgén felsegíti a párját. Látszik,hogy pár évvel ő a fiatalabb.
Elköszönünk egymástól.Én jó egészséget,további szép napokat kívánok nekik.-Minden jót aranyoskám,Isten áldja!-hangzik a szép válasz,majd elindulnak egymásba karolva.
Szép pár lehetett valamikor-tűnődöm.Ahogy az őszi napsütésben lassan elmennek,a nap fénye, mintha ősz hajukba aranyszálakat fonna.Olyan érzésem van,hogy ők is melegséget, fényt sugároznak a környezetükben.Én is kaptam tőlük valamit.A lelkem gazdagabb lett-egy nagyon kedves élménnyel.
Közben egy galambpár itt téblábol a pad körül, a többi már tovaszállt.Nézem a távolodó párt.Olyanok,mint ez a mai őszi ragyogás-SZÉPEK.Olyanok,mint mellettem ez a galambpár:szelídek kedvesek…
2008 január 13. | Szerző: kisiren
Kellemes élmény
Ma délelőtt, ahogy előbújt a nap, melengető sugaraival szinte keltegette a még alvó, téli természetet. Az enyhűlés hatására a madarak máris hangosabbak lettek,boldogan röpködtek, így fejezték ki örömüket- zenélve, táncolva.
Este Vivaldi gyönyörű zenéjét hallgatva, a madarak csicsergése jutott eszembe… Mindkettő szebbé tette a napomat…
Vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X