Csodálatos világ…
2010 május 4. | Szerző: kisiren
Orgonaillat
/részlet/
.
Leültetnélek, hogy mesélj,
mindent, mindent mondj el nekem,
de torkomon nem jön ki hang,
és nem tudsz szólani te sem,
csak ez a csönd ujjong, dalol
– mint szerelmes lány mosolya -,
hogy május van, kacag a nap,
s lobog, lobog az orgona.
/Szilágyi Domokos/
Villámlátogatás
Micsoda kiabálással érkezik haza Robi. A nyitott ajtón át hallom messziről zengő dallamát, ahogy tudatja Rebivel:-Megérkeztem! Itt vagyok!
Ideugrik a korlátra, néz fölfelé a fészekre, látja, hogy minden rendben van,dumál neki, majd fölvágódik, és már adja is szájába az asszonykának a finom ebédet.Ő pedig nem győzi nyelni lefelé.
Aztán: Cupp! Cupp!- elköszönnek, és mint a villám, huss!, már híre sincs Robinak.
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 május 3. | Szerző: kisiren
Rebeka és Robi
…lett a neve az új lakóknak. Muszáj volt őket elnevezni, hiszen családtagok, szinte a szánkba költöztek, együtt telnek mindennapjaink.
Rebeka ül egész nap a szobájában, kényelmesen elhelyezkedve, közben pottyant egy tojást, Robi pedig hordja neki a jobbnál jobb falatokat.Amikor közeledik, cserregő hangon csenget, Rebeka figyeli, majd hirtelen odarepül hozzá, kiabálva:- Itt a finom csemege! Nyisd ki jó nagyra a szád!- , majd bepottyantja a megfelelő helyre a jókora gilisztát, és huss!, már el is repült újabb falatokért.
Rebus jóllakottan fészkelődik, mint most is felállt, tollászkodik, kicsit szépíti magát, hogy mire az ura ismét visszatér hozzá, azért csinos legyen ám!
Hogy figyel, büszkén feltartott fejével, apró, élénk szemével!
Próbáltam őket lekapni, de nem sikerült, túljártak az eszemen. Hiába, én csak koca fényképész vagyok, nem sokat értek rejtelmeihez, de azért nem adom fel! Van még időm várni a kínálkozó pillanatra.
További rigófüttyös, szép napot!
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 május 2. | Szerző: kisiren
Kedves
…madárcsicsergést hallok, s ahogy kinézek, látom, hogy megérkezett rigópapa, odaszállt a fészek melletti ágra, onnan köszönti feleségét, rigóasszonyságot, aki két napja ül a fészekben, ahonnan csak a szemfüles fejét , no meg a kiálló farktollait látom.Csendben, meglapulva ücsörög, csak akkor dugja ki figyelő buksiját, ha a párja a szomszéd fenyőfáról jelzi, hogy megjött.
-Kedveském, hozom már a finom falatot!- kiáltja át neki, majd odarepül hozzá, szájába pottyantja az ételt, elbúcsúzik, és újra útra kel.
Most azonban nyugovóra tér ő is, valószínű, hogy a szomszéd ágról őrzi felesége álmát.
Megvalósították a Fészekrakó programot, nem kellett hozzá nekik Új Magyarország projekt sem.
A rigóférj nagy tiszteletben tartja az anyókát, náluk minden nap anyák napja van.
Én pedig lassan már kopogni sem merek a billentyűvel, meg az ajtón kimenni, nehogy megzavarjam békés életüket.
vadvirág
2009 január 7. | Szerző: kisiren
Kedves látogatók
Délután joghurttal töltött palacsintát készítettem, és míg a palacsintákat sütögetem, mindig figyelem az ablakból a kertet, a távoli hegyeket.
Egyszer csak látom, hogy egy sereg gyönyörű sárga mellényes cinege lepi el először a diófát, majd az orgonabokrokat, aztán egymás után, szépen sorban lekúsznak a kiakasztott szalonnadarabra, bőrkére. Közben persze, mint a villám jár a fejük, ide-oda figyelve, nem ólálkodik-e ellenség a közelben.Csuda aranyos és szép népség.
Míg így tűnődöm, megérkezik egy fekete csapat a meggyfára, azok a feketerigók. A legtapasztaltabb a fa tetején maradva, kémleli a tájat, a többi addig a tőkéről lehullott szőlőszemeket csipegeti jóízűen. Direkt hagytunk rajta, gondolva rájuk is.
Micsoda életet, zsongást hoztak magukkal, majd óramű pontossággal megérezve, hogy menniük kell, hipp, hopp, tovaszálltak. Remélem, holnap is találkozunk…
írta: vadvirág
2008 december 7. | Szerző: kisiren
Kirándulás egy gyönyörű várhoz
Délelőtt kellemes napsütés, tiszta a levegő, így természetes egy kis kirándulás a hegyekbe, kár volna kihagyni a kedvező alkalmat.
Hegy. Csend, nyugalom, békesség, néha egy-egy kiránduló kisebb csapat beszéde veri fel az alvó táj némaságát.
A vár, mint általában fenn a csúcson, jó magasan, de ebben a kellemes időben még ez sem akadály.
Fölfelé haladva nagyon kellemes a túra, közben jó megállni, megsimogatni egy-egy bükk, tölgy, szilfát, visszaidézni, hogy nyáron milyen jó volt alatta megpihenni, majd a sziklás, meredek úton már igencsak kapaszkodni kell, a levegő is egyre élesebb, a fák komor, mély morgása jelzi, hogy magasan járunk. Itt már korántsem barátságos az idő, viszont a várból csodaszép panoráma tárul elénk,mindent kárpótol.Mint szinte mindenütt, itt is ismerősökkel, hajdani iskolatársakkal találkozunk, beszélgetünk.
A visszafelé út nagyon kellemes, sétálva, bandukolva ereszkedünk lefelé, meg-megállva, nézelődve, jó mélyeket szippantva a decemberi friss levegőből.
A kirándulás, a túra, a látvány mindennél többet ért.
Szép ez a mi kis országunk…és még szebbé is tehetnénk közös akarattal, összefogással…
írta : vadvirág
2008 június 11. | Szerző: kisiren
Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ, AKÁCIÓ, VAKÁCIÓ!!!!
Mennyire örül ennek a szónak e napokban tanár, diák egyaránt. Véget ér a tanulás, a munka, jöhet a pihenés, kikapcsolódás, feltöltődés…
Nézem a gyerekeket, akik ma mókás ballagásra hívtak. Mennyit nőttek, változtak az évek alatt. Nagylányok, nagyfiúk lettek, pedig nem is olyan rég volt az, amikor először lépték át az iskola kapuját, indítottam őket útnak…
Ahogy beszélgetek az egyik kollégával, valaki balról is, jobbról is cuppanós puszit ad. Lánynak öltözve Lacikám, az örök mosolygós “kisfiú”, akire már föl kell néznem.
Eszembe jut róla a sok “miért?”, ha választ kapott, jött a következő miért, mert minden érdekelte, mindenre kíváncsi volt. Nagyon kedveltem/em őt is.
Itt van előttem a közös fotó, amit ma kaptam meg tőlük, a napokban készítettük.Nézem a lányokat: sokan természetes szépségükben pompáznak, de vannak közöttük sminkelt, festett hajúak is.Nekem valahogy ebben a korban még a természetes szépség tetszik, azt szeretem megcsodálni…
A parkolóba menet, egy volt hallgatómmal futok össze, ma államvizsgázik, nagy az izgalom. Nagyszájú, vagány lány, nem a tanulásáról híres.Emlegeti, mennyire félt a tanított tantárgytól is, de szerencsére megúszta /kis jóindulattal/.
Eltűnődöm fiatalabb és felnőtt tanítványokon: általuk hányszor éltem át “lelkem zsenge tavaszkorát “. Úgy mondják, aki gyerekek között él és dolgozik,az sokáig fiatal marad…Így legyen!
vadvirág
2008 június 5. | Szerző: kisiren
” A könyvek szárnyat adnak eszemnek és szívemnek.”
/ Hegedűs A ndrás /
A néma tanító
– Mióta szeretem a könyveket?
Talán kislánykoromban kezdődött, amikor csendes , téli estéken Édesapám az asztalhoz ültetett bennünket, és hallgattuk Petőfi verseit, vagy egy-egy szép magyar történelmi esemény felolvasását.
Már akkor nagyon érdekeltek a titokzatos betűk, így hol egyikkel, hol másikkal ismerkedtem meg, míg lassan azt vettük észre, hogy eltudom olvasni a leírtakat. No volt nagy örömöm, most már magam kedvtelésére is olvasgathattam.Akkor voltam ötéves. Attól kezdve a könyv mindenhova elkísért. Ma már sajnos sokkal lustább vagyok az olvasáshoz.
Voltak kedvenc könyveiem, mellyekkel nem tudtam betelni, akárhányszor olvastam el. Nagy hatással voltak rám…
A szép könyv ma is megdobogtatja szívemet.
vadvirág
2008 június 4. | Szerző: kisiren
Mi lennék?
Nyáron eperfa lennék,
tágas udvaron állnék,
aki alám ülne, annak
jól fogna egy kis árnyék.
/Kányádi Sándor /
Nagyapám eperfája
Az udvar közepén állt, a domboldalon, mintha ő is szemmel tartotta volna a betévedőket, arrajárókat.Hatalmas, terebélyes lombkoronája a nyári melegben kellemes árnyat biztosított az alatta megpihenőknek, és az ott játszadozó gyerekeknek, vagyis nekünk.
István nagyapám nagyon gondoskodó ember lévén, Ő ültette ezt a fát is. Nagyon finom, fehér epret termett, a környékünkön nem volt ilyen másnak. Sokszor lakmároztunk róla, no meg minden betévedt vendég is.Pompás íze volt, nagyon kedveltük. Persze nemcsak mi, hanem az aprójószágok is, hiszen a bőséges terméséből jutott nekik is.
Gondolatban sokszor vagyok itt…Apró gyermekként, hatéves koromig itt éltem. Később is gyakran visszavágyom/tam/ ide…
Emlékezetemben felidézem azt a nyüzsgő, barátságos életet, amit itt megtapasztaltam, hiszen a falu közepén laktunk, és az arrajárók szinte valamennyien betértek hozzánk megpihenni az eperfa hűvösében, de jöttek idegenek is.
A fát szállító szekerek naponta megálltak, a lovakat az udvar aljánban lévő kerekeskút itatójánál megitatták, és mivel a szomszédban volt a gyerekek kedvence, a kovácsműhely, ha szükséges volt, a patkolást is elvégezték, majd az eperfa alá bekéredzkedtek megebédelni. Közben eldiskuráltak erről-arról.
Aztán hétvégeken , ünnepnapokon volt még csak igazi zsongás, mert az események nagy része itt játszódott a falu közepén, az utcán. Emlékszem a szüretibálok feledhetetlen, vidám hangulatára, vagy a búcsúkra, lakodalmakra! És minden vasárnap délutánra, amikor a templomból, a futballmeccsekről jövők kiültek a padra tereferélni, diskurálni.Mindezt az eperfa végignézte, hallgatta selymes , zöld leveleivel. együtt …
Milyen nyitott volt Nagyapámék háza, mennyien jöttek, mentek, és ez számukra milyen természetes volt…-Hol vannak ma ezek a jóemberek?…Nagyon megváltoztunk…
vadvirág
2008 április 29. | Szerző: kisiren
Élményeim
Egyik délután nem mentek a gyógyfürdőbe át Juliék, maradtak a szálloda wellness részlegében.Ott ugyan nem gyógyvíz volt, de az is nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtott.
Mivel Juli szereti ilyenkor a “belső csendet”, ezért elvonult a többiektől a melegebb,dögönyözőnek becézett kis medencébe, míg a többiek úszkáltak.
Többen ücsörögtek a jó meleg vízben, közben csevegtek errő-arról.Juli akaratlanul hallgatta végig a következő szomorú történetet.
Az egyik városban kapcsolatban élt egymással Éva és Ádám. Nem voltak már túl fiatalok, mindketten túl voltak egy-egy váláson, de jól kijöttek egymással.Általában esténként Évához mentek, Ádám gyakran ott is aludt.
Egyik este is ez történt, aztán beszélgettek, nézték a helyi tv adását, amelyben éppen Ádámot is mutatták valami hír kapcsán. Éva megkérdezte tőle, ki az a kis hölgy, akivel mostanában már látta a médiában, de ő elütötte azzal a választ, hogy csak egy kis kollegina, semmi több.
Évát azonban ez nem elégítette ki, tovább faggatta, mondván, miért volt úgy hozzábújva az előadáson? Szó szót követett, míg végül nagyon összevesztek. Ádám felugrott, elrohant, becsapva maga mögött az ajtót. Éva nem bánta, nem marasztalta, úgy érezte, megsértették.
Elhatározta, csinál egy meleg fürdőt, közben zenét hallgat, és lazítani fog. Holnap majd tisztáznak mindent. Kikapcsolta a telefonját is, most ne zavarja senki sem. Bekapcsolta újra a gázt, mert hűvös volt,és kellemesen elengedte magát…Így találták meg másnap, megfulladt…a konvektor miatt…
Ádám erről persze mit sem tudott. Este, amikor hazarohant, ő is kikapcsolta a telefonját, és elhatározta, hogy holnap nem megy be dolgozni /tehette, mert főnök volt/, hanem meglátogatja szüleit.
Korán indult, útközben csak zenét hallgatott lazításként. Megérkezvén, szülei csodálkoztak, hogy Éva nélkül jött, de kimentette magát, mondván, neki sok a dolga, nem jöhetett.
Aztán valami nyugtalanság vett rajta erőt, el is határozta, hogy ebéd után visszautazik. Próbálta Évát is hívni, de a telefonja ki volt kapcsolva.
Amikor este megérkezett, egyenesen Évához sietett. Szerette volna kiengesztelni, és bocsánatot kérni tőle, de hiába csöngetett az ajtaján…csak a szomszéd néni jött ki, ő mesélte el Ádámnak a tragédiát. Azt hitte, megzavarodik, csak őrjöngött.Miért, miért?- hajtogatta egyfolytában…Feleletet már senkitől nem kapott.
Végighallgatva a történetet Juli már fázik a melegvízben, úgy érzi, libabőrös lett,ezért gyorsan átsiet a szaunnába felmelegedni, és vidámabb történetet hallgatni…
vadvirág
Ilyen az élet
2010 július 19. | Szerző: kisiren
Befejezve
…az írást, kimentem szétnézni, látom-e valahol őket, hát megdöbbenve nézem, hogy a legnagyobb, leghangosabb, legfejlettebb lepottyant, elpusztult.Fekete kis teste élettelenül fekszik a betonjárdán. Anyja a közeli fenyőfán sírva, rikoltozva hívja. Hiába. Ő már nem válaszol.
Talán a többi még életben van? Ki tudja. Oly nagy a csend. Sehol egy hang.Nem jönnek a szülők a fészekhez. Így aztán nem tudom, hogy mi lett a többivel?!
Mindenesetre a kis fiókát örök helyére teszem…
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X