Száncsengő csing-ling-lingTél öblén halkan ring

2011 január 6. | Szerző: kisiren

 

Az időjáráson

…változás jeleinek nyoma sincs,a kemény hideg nem adja meg magát, bár apró vendégeink lehet, hogy éreznek valamit, mert hatalmas csapatban, nagy sürgés-forgás közepette lepték el az etetőket, és oly villám gyorsan csipegetnek a szalonnából, kapkodják a magokat, hogy én meg a fejem kapkodom utánuk,mert készítem a gombás palacsintát, sütöm a túrós sütit, közben állandóan félszemmel azt lesem, hogyan tudjam kedves lényüket megörökíteni, mert megunhatatlanok, ahogy sárga mellénykéjükben finom eleganciával dolgoznak a magvakkal, szalonnával, fekete sapkájuk jelzi, hogy fejük, mint a villám úgy jár, akárcsak ők maguk.

Egyik kezemben fakanál, a másikban sokszor a fényképezőgép, de mire beállítom , már a jelenetnek régen vége, elszállt a pillanat. A gép kattintására / hiába ablakon keresztül történik/, már el is bújnak az ág mögé, onnan leselkednek, ha nem fenyegeti az emberveszély, folytatják munkájukat.

 Roppant szemfülesek ezek a picurka barátaink! Olyanok, mint a  nyílvessző, lerepül, lekúszik, berepül, felkapja, már kinn is van, aztán az ágon pindurka lábacskái közé szorítja a magot, apró csőrével felhasogatja, kibontja, becsemegézi.Majd röppen a következőért.A másik a szalonnán forogva csipkedi a finomságot, majd az etetőről, ágról havat csippent utána, hogy oltsa szomjúságát.Jobban szereti a havat, mint a vizet.Közben egy-egy rigó is nézi őket, ahogy vidáman megebédel a cinkecsapat. Néha  verébsereg zavarja meg sürgölődésüket, de most nem mernek szembeszállni a fürge kis cinkékkel.Nagyon sokan nyüzsögnek a bokrokon, etetőkben. Ők uralják a terepet.

Míg elkészülök az ebéddel, nagyon élvezem társaságukat, kedves, barátságos lényükkel nem lehet betelni. Csapatuk vidám színfolt a téli szürkeségben.

vadvirág

2011.,Fergeteg hava, 6. napja

Száncsengő csing-ling-lingTél öblén halkan ring

2011 január 2. | Szerző: kisiren

 Az út szélén

…egy róka fekszik. Elütötték szerencsétlent.Olyan békésen , nyitott szemmel terült el, mintha csak mosolyogva figyelné a világot Rókáné. Gyönyörű a szőre, talán most a legszebb. Hosszú, vörösesbarna. Éhesek ebben a nagy hidegben, ezért sokat vannak úton.

Beljebb a hegyben is mindenütt látni  nyomukat a hóban. Hiába! Elfogyott a tartalék élelem, korog a gyomruk. Ilyenkor gyakran álmodnak Kukoriékról, ezért hát nyakukba veszik a lábukat, élelem után kutatnak.

Egyébként békés, csendes minden. A téli erdő látogatóit az útmentén egy-egy ágcsomóból felröppenő madárka, vagy cinke üdvözli énekével, adja tudtul a többi lakóknak, hogy idegenek járnak az erdők birodalmában.A szajkók, vagy harkályok hallatják még hangjukat, egyébként alszik a táj, kivéve a patakokat. Ha közelükben járunk, látjuk, hogy igen csak megduzzadtak, sebesen rohannak lefelé, fodrozva, tajtékozva zuhannak le egy-egy szűk szorosban, hangos morgásukkal felverve az erdők csendjét.

Sokfelé buzog lefelé kisebb ér, de azok általában befagytak, a jég alól hallatszik duruzsoló muzsikájuk, ahogy ereszkednek lefelé a hegyoldalon.Köröttük mindenütt jégcsapfűzérek lógnak.

Nem messze vadkan csörtet, éhesen keresgél, neki is kevés most az ennivaló, amit talál.

Bármerre néz, vagy lép az ember, mindenütt a természet szépséges alkotásaiba botlik, nem lehet szabadulni tőlük.Szép ez a tiszta fehér hóruhája az erdőnek. az őszi pompa is csodálatos volt, de ez a fagyos, csipkés is remekmű.

Az erre túrázóknak gondolatából elszáll minden, és valami különös erő veszi hatalmába: érzékeli, megtapasztalja, elraktározza azokat az élményeket, melyek nyugalmat, békét árasztanak magukból, mint amikor gyerekként a patakokból szedték a rákokat, fogták a halakat, és amíg az sült , addig megcsodálták a szebbnél, szebb vadvirágok színét, formáját, illatát, megismerve az erdő örök szépségét.

vadvirág

Csodálatos világ…

2010 november 14. | Szerző: kisiren

 Szép napot kaptunk ma is ajándékba a természettől.Ilyenkor csábítóan hívogatnak az erdők, patakok, üzennek szinte, hogy a szoba helyett menjünk a szabadba!

Érdemes felkeresni egy-egy várat, történelmünk dicső múltjából, és onnan gyönyörködni kis hazánk szépséges tájaiban, közben élvezve az erdei levegő tisztaságát, a ránk mosolygó napsugarakat, a pompás panorámát, a gyaloglás örömét.

Sokan tettek így ma is. Jó látni, hogy egyre jobban terjed itthon is a túrázás, a mozgás szeretete, hiszen annyi látnivaló van körülöttünk, amit érdemes megfigyelni, észre venni. Még tarthatna sokáig ez a barátságos őszutó!

vadvirág

Csodálatos világ…

2010 augusztus 23. | Szerző: kisiren

 Ahogy

…figyelem, hajnalonként és naplemente után lehet a legjobban elcsípni, pedig nagyon halkan surran, szinte észrevétlenül lopakodik a nagy hegyek felől, nem akarja még, hogy meglássák.

Pedig itt jár ő már közöttünk.Esténként pulóvert terít magára, hajnalonként már papucsot húz, pongyolába bújik, mert friss levegőt enged ki batyujából.

A kertben

…a virágokat megsimogatja, de ők még nem tudják, hogy simogatása nemsokára halálos lesz számukra.Az asztalon lévő tálba már egy -egy gyümölcsöt odacsen, megkínál vele bennünket, kedveskedik nekünk.

Aztán leül kicsit a padra, gyönyörködik a pillangók szépséges táncában, majd elillan, csak estefelé érezzük jelenlété ismét. Végig sétál a patak partján, majd a réten, és ránk teríti a hűvös estét.

A tücskök

…még muzsikálnak , érzik , hogy már nem sokáig lesz szabadtéri hallgatójuk, mert mindenki melegebb helyre húzódik majd. De addig még élvezzük a nyári asszonyság melegét nappal, hiszen ki tudja, holnap is lesz-e hasonlóban részünk!

Reggelente

…a teraszon kávézás közben figyelem a kis fecskebarátok lelkes tornáját, ahogyan köröznek, közben reggeliznek, majd kipihenve a villanydrótokon a fáradalmakat csevegnek rendületlenül.

Majd a fürdőszoba ablakánál folytatják a mókázást, ahol kedvenceim ficserékelve megérintik a szúnyoghálót, fecskekacajjal tovaröppenek, majd ismét odareppennek jókedvvel, vidáman. Kár, hogy hamarosan ők is itt hagynak bennünket! Hiába! Változnak az évszakok…

Ezek a napok már ha tetszik, ha nem, iskolaszagot hoznak felénk!

A nyárutó

…kellemes meleggel búcsúzik tőlünk. Milyen jó is ebben a nagy melegben az erdő kínálta enyhe lég, ahol az utak menti fák egymásba karolnak, lombjaik beborítanak bennünket, eltakarva a kék eget a fehér, fodros felhőket. csak egy-egy eltévedt fénysugárt engednek bebújni a levelek közé. Kellemes nagyon a nyári erdőben hatalmas, égig érő bükkfák között kanyarogni, majd megérkezni e szép városba.

Szeretem a várba vezető hangulatos utcáját, ahol kellemes zene marasztalja a vendéget, és persze sok más egyéb dolog is.Vajon másfelé miért nem lehelnek életet a várnegyedekbe? Pedig mennyivel vonzóbb volna!

Kicsi, hangulatos, régi módi cukrászdában jól esik a finom szilvásgombócos torta, a főzött fagyi, no meg a frissítő kávé.

vadvirág

2010. Új kenyér hava, 23. napja

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 április 23. | Szerző: kisiren

 Az új lakótárs

                 ma is korán kelt, szorgalmasan  dolgozott, építi tovább rigólakását.Sürög-forog, szállítja csőrében az “előregyártott” elemeket.Fonja, igazgatja, míg nem kedvére való, aztán fészkelődik benne, próbálgatja teherbíró képességét, no meg azt, hogy el lehet-e már benne rejtőzködni a kíváncsi világ szeme elől.

Amíg ő munkálkodik, az asszonykája a kapu tetejéről figyeli. Neki aztán jó dolga lesz, a készre fogja becsalogatni majd párja.Más nézelődő is akadt. Egy gerle pár a drótról kíséri figyelemmel a fürge rigó minden mozdulatát.

Ez az “építész” nem szerzett diplomát, mégis mennyi mindent tud az építkezés tudományáról, a kitartó, szorgos munkáról.Csak nézem én is a sürgölődését.Kedves kis lakónk ! Remélem még sok örömet szerzel nekünk közelségeddel!

vadvirág

Tavaszi szél vizet áraszt…

2010 április 20. | Szerző: kisiren

 

Nesztelenül                                                                                                             

lépked, szinte átsuhan a korai órákban a kertek, parkok, rétek, erdők felett, hogy senki ne lássa, észrevétlen maradjon.Ilyenkor a kötényéből ajándékokat hint szerte szét, ezáltal a fű zöldebb lesz, a fák és bokrok új ruhába öltöznek, a kertekben,parkokban, réteken virágok nyílnak.

Amerre jár, kellemes, friss,  tavaszi illatot hagy maga után.Reggelente olyan  a táj, mint ahol éjszaka egy kedves tündér járt. A virágok  fejét megsimogatja, azok egyre másra bontogatják szirmaikat, csalogatva a kíváncsi méhecskéket.

Az uralkodó szín a zöld és sárga lett, de nem sokáig, mert jöttek a kék, lila, fehér és rózsaszínű virágok is hozzájuk.A színek kavalkádja napról napra nő, mi meg csak ámulunk, csodálkozunk Tavasztündér varázslatos erején…

——————————————-

A könyveket                                                                                                       

törölgetve rakosgatom őket ide- oda, néha beleolvasva/lapozva, amikor azt látom hogy mozdulatlanul áll az egyik rigólakó a korláton, feszülten figyel valamit.Most már én is figyelem őt, és látom, hogy az ajtóra kitett koszorú az, ami felkeltette figyelmét.

-Vajon mi lehet ez?-tűnődik magában.-Fészek, vagy ennivaló?

Nincs bátorsága közelről is szemre venni, inkább felugrik a rózsafára.Nagyon szúrós a rózsa, apró lábacskáit nem győzi kapkodni, szökdécselve ugrál, majd az ágak között elbújik.Talán héja kergette meg?Nem árulja el, de így marad sokáig.

Én pedig magára hagyom, időutazásra megyek ismét ,újra eltűnök egy-egy könyv rejtelmeibe…

vadvirág