Csodálatos világ…

2010 július 26. | Szerző:

 

Elnézem őket, ahogy ritmusra, ütemesen táncolnak.Önfeledten pörögnek, forognak, virágról virágra szállva. Mintha kergetnék egymást. -Hoppsz! Megvagy!- nevet az egyikük, míg a másik már tovalibbent. -Fogjál meg!- kiáltja kacagva, ahogy leszáll a rózsára. Az meg utánaered.

És ez így megy sokáig. A pillangók tánca.Olyan, mint a mesékben a tündérek tánca. Ahogy gyönyörködöm bennük azon tűnődöm, vajon milyen muzsikára táncolnak, keringőznek ezek a kecses kis állatkák?

Így játszanak a gyerekek is. Ilyen önfeledten. Mert mozogni jó.Ezt érzik kisgyerekként.Pedig nem vezélnyelnek nekik , nem utasítják őket, mégis szívesen mozognak a szabadban.Ugrálnak, fogócskáznak, bukfenceznek. Mikor mihez van kedvük.Az iskolában is szeretnek mozogni. Csak ne keljen nekik örökké futni, meg ne kiabáljanak rájuk örökké utasítgatva őket, hogy jobbra át!, balra át!, hanem legyen sok-sok érdekes, játékos feladat. Mert azt szeretik.De nagyon!

Amikor matematika órán is mozoghat,játszhat, például sorozatoknál hajlás, guggolás, integetés formájában, vagy anyanyelvi órákon , ha rövid magánhangzónál törpék, hosszú magánhangzónál óriások lesznek, és még millió változatban folytatódhat a játék. Megszokva, hogy a mozgás élvezetes, érdekes számunkra, és hiányzik, ha már nem csinálják rendszeresen.

vadvirág

Legutóbbi hozzászólások

Kategória

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!