Csodálatos világ…
2010 szeptember 22. | Szerző: kisiren
Remek ez a szeptemberi ragyogás! Hét ágra süt a nap, mintha fülig érő szájjal mosolyogna ránk, így szeretne kedveskedni nekünk.Mi pedig engedjük, had simogasson, cirógasson még bennünket, hisz ilyenkor minden feladatot könnyebben tudunk teljesíteni, mintha az erő, az energia is megduplázódna, nincs lehetetlen számunkra.
Kihasználom a jó időt, ilyenkor az ablakpucolás is szinte pillanatok alatt megvan, aztán kedvemre kitárok ajtót, ablakot, süssön be a nyárutó piciny maradéka.Élvezem, ahogy tiszta, ragyogó lesz az ablak, szinte jólesik a munkám eredménye, amikor a hátam mögött, a fenyőn teli torokból énekelni kezd egy apróka cinege.Trillázik, trillázik, nekem meg oly kellemes így dolgozni, mintha a világon most csak ketten volnánk: a cinke és én.Talán ezek a pillanatok a belső béke csöndes pillanatai? De nagyon jó, zenéje rabul ejt…
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 szeptember 20. | Szerző: kisiren
Szarvasok koncertje
Valóban egész nap teleszájjal mosolygott ránk a szeptemberi napsütés, így érdemes volt kihasználni délután a kellemes időt egy kis hegyi kirándulásra.
Fotózás közben szarvasbikák zengő hangjára lettem figyelmes. Pillanatok múlva választ kapott rá egyik ellenfelétől. Aztán mély , dörmögő daluktól visszhangzott a hegy.Csodálatos élmény. Sokáig hallgattam, majd kicsit távolabb megállva, ugyanez az élmény fogadott. Ennyi szarvasbikát egyszerre bőgni még sosem hallottam! Pedig még kora délután volt, de a szép ősz úgy látszik ma egész nap lázba hozta őket.
vadvirág
2010. Szent Mihály hava, 20.napja
Csodálatos világ…
2010 augusztus 10. | Szerző: kisiren
A hajnali
…szürkeséget egyszer csak ketté pattintja a beszűrődő tompa fény, mint a diónak a héját. A repedés egyre tágul, míg a hajnali fénytündér egyre jobban, fényesebben mutatja meg magát.Világosságot szórva szerte szét.
Lapozott egyet újra a teremtő naptárában, a nyárutó újabb napja köszöntött ránk fényével, de már érezteti a lobogó nyár búcsúzását, ahogy egy csipetnyi hűvösebb reggelekkel érkezik.
A fűszálakon ismét szétgurítja az éjtündérek könnycseppjeit, azok pedig ragyognak szivárvány színeikkel a reggeli napsugaraknak mutogatva bájaikat. Nagyon szépek.Aztán megérkeznek a korán ébredő bogarak, isznak e harmatcseppek vizéből, majd megfürödnek benne, amitől frissek, vidámak lesznek, virágról virágra szállva énekelnek jókedvűkben, vagy éppen reggeli hálaadó imájukat morzsolgatják el.
Most
…megvagy! Nem engedlek tovarepülni!-mondja, majd nyakon csípve, jó szorosan fogja, nem engedi el, hátha sikerül neki kicsit megállítania, lefékeznie.
De az egy hirtelen mozdulattal kiszabadította magát, tovaszökkenve kiált vissza: -Haha! Úgyse tudsz elcsípni, mert ügyesebb vagyok nálad!Senki nem tud megállítani, mert én uralkodom fölöttetek, hiszen én vagyok az Idő! És Új kenyér havának újabb napja köszöntött be hozzánk napsugaras reggelével.
vadvirág
Ilyen az élet
2010 augusztus 9. | Szerző: kisiren
Szépek
…ezek a magas hegyek.A távolabbiak kékes, haragos zöld színűek a nyári napsütésben. Milyen jó megállni, friss levegőjéből nagyokat szippantani, hogy kitartson a tüdőben jó sokáig, élvezve a gombaillatú avarszaggal keveredve, hallgatva a csend zenéjét.
Aztán leereszkedve a legközelebbi faluhoz, nézni a sok gombaárus porontyot, akik tálcán kínálják szebbnél-szebb tinóru gombáikat. Látni, hogy fiatal gombák, aprók, szinte egyöntetű méretűek. Nagyon jól mutat a sok barna gombafej tálcára kirakva.Persze senki nem mer tőlük vásárolni, hiszen mögöttük meghúzódva egy-egy csapat felnőtt vár áldozatra, nem tanácsos megállni közelükben,pedig mind beszél magyarul, no meg elég szép summa eurot kérnek érte.
Minden estre szemet gyönyörködtetőek, megenni valók. Micsoda finom, pompás pörkölt készülhetne belőle! Hiába. Nem lehet ráunni...
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 augusztus 2. | Szerző: kisiren
AUGUSZTUS
Kisasszony hava- Szűz hava- Új kenyér hava
A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.
Radnóti Miklós
Augusztus régi magyar neve Kisasszony hava, Szűz hava egyképpen utalnak a hónap asztrológiai jegyére és a nagy augusztusi Mária ünnepre, Nagyboldogasszony napjára. A „Kisasszony hava” elnevezés nyilván abból az időből való, amikor a „nagyboldogasszony” még Szent Anna volt. A tulajdonképpeni Kisasszony (Kisboldogasszony) napja ugyan még a Szűz havába, de már szeptemberbe esik.
/Jankovics Marcell:Jelkép – kalendárium/
Nyár
|
Ballag a Küküllő,
meg-megállva baktat,
szúnyogokat fogdos
a kicsi halaknak.
Vén bivaly módjára
olykor kedve szottyan
el-ellustálkodni
a nagy kanyarokban.
Sütteti a nappal
hosszasan a hátát.
Ha ott lennél, mélye
legmélyét is látnád.
Ám a lustasága
csak amolyan látszat.
Ilyenkor gyűjti be
illatát a nyárnak.
Aztán jön a szellő,
s csillagokig szárnyal
a nyári Küküllő
esti illatával.
Kányádi Sándor
…párás, fülledt a reggel, ilyenkor a korai órák a legkellemesebbek a teraszon ücsörögve, finom frissítő kávé , no meg a csevegő , ficserékelő barátok társaságában.
Nekik most kell iskolába járniuk, kitanulni az élet minden apró csinját-binját, hogy megállják helyüket itthon is, és a póthazában is.Most sulykolják fejükbe, hogy el ne felejtsék soha, itt van a szülőhelyük, a hazájuk, ahová vissza kell majd jönniük, hiába utaznak el egy másik messze országba, ahol átvészelik a telet, de az otthonuk itt van.
Jó volt az idő,a szaporulat, nekik kedvezett a sok csapadék, sok kisfecske ül a dróton.Megvitatnak minden fontos dolgot, majd vezényszóra köröznek. Itt megmutatkozik erőnlétük, ügyességük, de a szorgalom, kitartás nagy lendítő erő.
Két kis piroskás buksi beköszönt hozzám még a teraszra is, büszkén mutatják, mennyi mindent tanultak tegnap óta, aztán ismét csatlakoznak a többiekhez.
Kellő gyakorlás után újra megpihennek a villanydróton, majd elhussannak a kijelölt feladatokat elvégezni, de útközben még visszakiáltanak: -Este találkozunk!
Kellemes
… a délelőtti séta az erdő árnyas fái között.Ilyenkor a lakói elpihennek, elcsendesednek, csak a nyomukat láthatjuk, mint ezekét a vaddisznókét, amelyek az éjszaka során dorbézoltak, dagonyáztak mindenütt, élvezve az előző napok esőinek nyomát. Az út széle mindenütt feltúrva, átforgatva.
Csak a megduzzadt hegyi patak dalol, fut, siet lefelé.Ahol útjába kidőlt fát, követ talál, ott hangosabban morog, duruzsol, messzire hallatja hangját.Mennyi iszapot, kavicsot, követ sodort magával a napokban!Mennyi féktelen energia van benne, mely felhasználva, befogva hasznot hajthat az embereknek, elszabadulva rombol, tép, zúz mindent.
A kis forrásnál megpihenve nem győzöm kapkodni a lábam,hogy rá ne lépjek a sok apró kis zöld gyíkra.Ők már sütkéreznek, élvezik a nap melegét.
vadvirág
2010. Új kenyér hava, második napja
Ilyen az élet
2010 július 26. | Szerző: kisiren
Reggelre újabb virágaim estek áldozatul valamelyik madárcsapat vad tombolásának. Kora reggel, hajnalban?- ki tudja mikor, de ismét sorra lefejeztek egy csomó sárga virágot . Most már csak azt volna jó tudni, melyik madár ás miért lát ellenséget ezekben az ártatatlan, egyszerű, de szép büdöskékben?
Mennyivel barátságosabbak, kedvesebbek a fecskebarátaink!Nem mulasztanák el a felnőttek, ha meglátnak a teraszon, a kertben, hogy be ne mutassák a kicsikkel a fejlődést. Olyan kedvesen vezénylik őket, szinte hallom, mintha azt mondanák a tanítóik: -Nézd, mennyit tudnak már tanítványaim!-majd karnyújtásnyira elsuhannak mellettem, bátran körözve a levegőben. -Ugye milyen ügyesek? – hallom kérdésüket, én pedig velük örülök munkájuk sikerének.
vadvirág
Ilyen az élet
2010 július 25. | Szerző: kisiren
Nézem az ablakra pergő esőcseppeket, ahogy megtapadnak az üveg falán, majd gondolnak egyet, gurulnak lefelé, egyesülve a többivel, lecsurogva a földre, mely elnyeli őket.
Minden csepp külön egyéniség volt, a maga kis életével, majd beolvadtak egymásba, egyesülve, egészet alkotva jutottak vissza oda, ahonnan elindultak.
——
Megdöbbenve látom a pusztítást a sárga virágaimnál a ládában.. Lefejezték őket, mint már többször , a korábbi években.Akkor sem tudtam megfejteni, melyik madárcsapat csinálhatja, miért?
Talán irritálja a színe?De hiszen másutt is van bőven belőle a kertben, azt nem bántják.Korábbi években, ha újra teleültettem a ládát ezzel a virággal, mindig lefejezték.
A helye? Mindenesetre szabályosan lefejezik róluk a virágokat, a virág feje egyben van lehullva, mint a filmbeli kivégzésekkor lehullott fejek.
Dühből, haragból csinál ilyet vajon egy állat?De jó lenne a lelkükbe látni!
Az idén már kétszer tapasztaltam meg a madarak harciasságát.Először a korai cseresznye érésekor a mindenre elszánt seregélyek hatalmas csapatának harcias rohamát, mely félelmetes volt még embernek is átélni. Korábban soha nem tapasztaltam ilyet.
Másodjára a rigóknál láttam az eszeveszett támadásukat, mindenre képes harciasságukat, Dühükben? Bánatukban? Mindenesetre sose felejtem, ahogy verte csőrével az ablakot, vadul repdesve!
Lehet, hogy a madarak is megváltoznak, hiszen annyi zavaró hatás éri őket, ezáltal más lesz a jellemük? Ki tudja.
Mindenesetre most a fecskék békésen köröznek, gyűjtögetik a finom falatokat az esőben.Nem győznek tátogni, annyi sok finomság van a “megterített asztalukon”.Most még jó életük van, erősödni fejlődniük kell, hiszen ki tudja mit tartogat számukra ez a kiszámíthatatlan időjárás majd a későbbiekben…
Tanulnak.Ismereteket gyűjtenek, akárcsak mi. És okosabbak is lettünk ezáltal?
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 július 24. | Szerző: kisiren
A reggeli
…párás melegben a legkedvesebb helyem a terasz, ahol békésen szürcsölgethetem a kávét, élvezve ízét, megtapasztalva, hogy általa leszek egyre frissebb, üdébb, közben persze csodálhatom barátaink, a fecskék precíz, pontos készülődését a nagy eseményre. Hiszen az alapokat most rakják le, felkészülve technikailag a repülés minden nehézségére.
Aranyosak, ahogy karnyújtásnyira köröznek, sőt a bátrabbak kíváncsian be-bereppennek a teraszra is, bekukkantva a csészébe, meglesve, vajon mi lehet benne. Aztán vidáman, szinte nevetve ficserékelnek a közeli háztetőre szállva, megpihenve, vagy éppen a villanydróton hintázva. Jól látható, kik az oktatóik, mert a nebulók frakkja, mellénye csodaszép fényes, még nem régen készült a szabóságban.
Nagyon kedvelem e vidám madártársaságot, már kora reggel pezsgést visznek az ébredező világba.
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 július 22. | Szerző: kisiren
Még nyújtózik egy nagyot,
…majd szürke fátyolt dob az égre, eltakarva vele most a fénylő csillagokat, és jó éjt kíván.Álmosan ásít egyet, lassan , komótosan bezárja maga után a nappal ablakát, ajtaját, leveti a napi fárasztó terheket, gondokat, és álmot szór az emberek szemébe, akik nyugovóra térnek. Az állatok is elcsendesednek, hajnalban majd újra tereferélhetnek, de most még a növények is összébb húzzák sziromruhájukat, búcsút intve egymásnak.
Ennek a napnak is vége. Elpihent. Nyugovóra tért.
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 szeptember 24. | Szerző: kisiren
Figyelted
…már ezeket az őszies, de még ugyanakkor nyárias napokat, hogyan játszanak velünk? Reggel, este már emberes az idő, komolykodik velünk, de délben még hahotázik a nap, ahogy árasztja felénk meleg sugarát.
A virágok még pompáznak, nem lehet betelni velük, de az erdő zöld ruhájában megjelenik egy-egy sárga, vörös díszítés, ami jelzi, hogy minden pillanatban változik valami körülöttünk, ettől lesz érdekes, különleges a környező természet, melyben hatalmas erő, energia lakozik.
E pillanat is figyelmeztet arra, hogy mily pici az ember, és mily nagy a természet ereje . És mégis…ez a sok pici élőlény úgy muzsikál, mint egy hatalmas zenekar. Ha összhangban vannak, nagyon pompás zene lesz belőle. Az ÉLET kellemes muzsikája…
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X