2009 október 16. | Szerző: kisiren

 Mert gyönyörű!…Jó volt újra hallani.

 

 

 

 

 

Ave Mária – Wolf Péter

Én mindig bíztam benned vándorlásomon

és te oltalom voltál,

Nincs gyenge pillanat, mely téged megtagad,

bennem szép szavad szól már:

Ave  Maria,  Ave  Maria, Ave  Maria,  Ave Maria!

Miért volna véletlen, hogy megtaláltalak,

és csak áldalak érte.

Száz úton indulhatnék, mind feléd vezet,

el nem tévedek, érzem.

Ave  Maria,  Ave  Maria, Ave  Maria,  Ave Maria!

Jó volt, hogy elkísértél, sok baj elkerült,

s néha teljesült álmom.

Nézd, jöttem megköszönni boldog életem,

hála énekem szálljon!

Ave  Maria,  Ave  Maria, Ave  Maria,  Ave Maria!

 

 

 

Juhász Gyula: Fák

Oly mozdulatlanul nyugodtak
A kerti fák az őszi fényben.
Talán a nyárról álmodoznak,
Csak egy levél hull néha szépen.

Az élet csöndje ez a béke,
A nyugalom e nagy tenyészet,
Örök erők szent szövedéke,
Lehullt levél én, elenyészek.

Avar leszek majd az avarban,
Míg fölöttem a fiatal fák
A lombjaikat diadallal
Az örök égnek fölmutatják

 

 

          

 

“Hervadt falevél hullt a fáról,

S elvitte őt az őszi szél,…”

/dalszöveg/

 

 

Hogy peregnek, kavarognak  utolsó táncukat járva, ahogy a szél megrázza, megtépi a fák ágait, mennyire kapaszkodnának még fa mamuskájuk kezébe, ő még kapkod utánuk, de a szél túlerejével már nem tud megbirkózni…Messzire repíti őket, egy másik világba.

 

 

 

vadvirág