2009 október 16. | Szerző: kisiren

 Mert gyönyörű! Jó volt újra hallani.

 

 

 

 

 

 

 

Én mindig bíztam benned vándorlásomon,

És te oltalom voltál.

Nincs gyenge pillanat, mely téged megtagad,

Bennem szép szavad szól már.

Ave Maria…

/Wolf Péter: Ave Maria

dalszöveg-részlet/

 

 

 

 

Hervadt falevél hullt a fáról,
S elvitte őt az őszi szél, …

/Kozma József

dalszöveg/

 

Oly mozdulatlanul nyugodtak
A kerti fák az őszi fényben.
Talán a nyárról álmodoznak,
Csak egy levél hull néha szépen.

Az élet csöndje ez a béke,
A nyugalom e nagy tenyészet,
Örök erők szent szövedéke,
Lehullt levél én, elenyészek.

Avar leszek majd az avarban,
Míg fölöttem a fiatal fák
A lombjaikat diadallal
Az örök égnek fölmutatják.

/Juhász Gyula: Fák/

       Hogy peregnek, kavarognak utolsó táncukat járva, ahogy a szél megrázza, megtépi a fák ágait! Mennyire kapaszkodnának még fa mamuskájuk kezébe, ő kapkodva hajladozik utánuk, de a szél túlerejével szemben nem tud megbírkózni…Messzire röpíti őket az Őszi Füttyös, egy másik világba.

vadvirág