2009 január 5. | Szerző: kisiren |
Szakad a hó, de igazán… 
Ma reggelre ilyen tájra ébredtünk, mintha nagyanyó ránk terítette volna óriási dunyháját, amit a pajkos gyerekek kiszakítottak, és a lehulló hópelyhektől vastag takaró borít be mindent. Azóta is szakad, és szakad a hó, mindenki örömére, hogy látunk még ilyet is….
Meseszép, ahogy a csillogó, fehér hó betakar mindent, minden piszkot, csak a hó tisztasága látszik, azt csodálhatjuk.
Szeretek ilyenkor kimenni a közeli erdőhöz, elmerülni annak szépségében…
Ahogy figyelem most is a mozdulatlan tájat, eszembe jut az újévi koncert.A zene is lágyan halkan indul, mint a Tavasz, majd egyre erősödik, és tetőzik, mint a Nyár, aztán ismét halkulni kezd, mint az Ősz, végül újra elcsendesedik, mint ez a téli táj.
Hallgatom ezt a muzsikát, a csend muzsikáját. Kikapcsol, agyakat megtisztítja, lelkeket felüdíti…Béke, nyugalom jár át mindent…Van ennél gyönyörűbb, mint a természet?
Míg így tűnődöm, a közeli fa egyik ágán figyel egy ölyv, lesben állva, mikor csaphat le zsákmányára. Ugyancsak itt köröz egy éhes héja is, szintén eleség után kutat.
A nyomokból ítélve jöttek a patakhoz inni őzek, szarvasok, muflonok. Az elmúlt napok zimankós időjárása próbára tette őket. A befagyott patak és az eleség hiánya ilyenkor megtizedeli őket. / No meg a rabsicok csapdái és egyes vadászok puskái is./.Jól jön egy kis emberi segítség a túléléshez.
Álmodik az Élet a hó alatt, talán egy szép új tavaszról…De addig még ki kell bírni a Tél szeszélyeit…mindannyiunknak.
írta: vadvirág
Téli erdőben
/részlet /Kristály tiszta hóval
Borított az erdő
Puha takaróval
Fedte a Teremtő.
Pihen alatta ott
Hangya, gyík és virág,
Kihaltnak látszik most
Az erdei világ.
A hóban feltűnik
Madarak lábnyoma,
A nagy vad rejtőzik
A sűrűben otthona.
A vadetetőknél
Észlelni csak mozgást,
Őz és szarvas remél
Egy kis erőpótlást.
Káldi Géza
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: