2008 április 17. | Szerző: kisiren |

Nálad kedvesebb táj

e világon nincsen,

édes  szülőföldem,

te legdrágább kincsem!

        Molnos Lajos

 

Tűnődöm

Bármerre jártam az utóbbi időben, szomorúan tapasztaltam, hogy egyre szemetesebb, piszkosabb a környezetünk.

Figyelem az embereket. Természetes mozdulattal dobják el a csikket, vagy más szemetet, mintha nem “otthon” volnának. Eszükbe nem jut, hogy ők is itt élnek,ebben az országban, amire éppúgy vigyáznunk kellene, mint a saját portájukra.

Miért gondolják egyesek, hogy csak oda nem dobom el a szemetet, ahol az én házam, kertem van? A kerítésen kívül már nem kell vigyázni a redre, a tisztaságra? Az már nem a miénk?

Milyen ember az, aki úton, útfélen kidobja az autójából az üres zacskót, flakont ? Aki összefirkál középületeket ?Tudom, hogy az iskolában nem ezt tanulja/ta/. Kitől látja mégis a rossz példát?

Tűnődöm…Nem messze tőlünk, vannak olyan szép, kis országok, ahol minta rendet, tisztaságot tapasztalunk. Sehol egy csikk, egy eldobott szemét…Sokan járnak oda honfitársaink közül,mért nem tanulunk tőlük?

Pedig mindannyian a szépre vágyódunk.De jó volna tennünk is érte. S hogy tudatosulna mindenkiben az, hogy az otthonunk nem csak a küszöbig tart…

A Föld azoké, akik rája lépnek.

A Föld hazája minden népnek.

  Somlyó Zoltán 

 

vadvirág