2008 március 22. | Szerző: kisiren |

” Egy régi húsvét fényénél borongott,

  S vígasztalódott sok tűnt nemzedék,

  Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,

  És neki szánok lombot és zenét.

  E zene túlzeng majd minden harangot,

  S betölt s Húsvét majd minden reményt.”

     /Juhász Gyula: Húsvét /  

 

   “Szemem, ha néz a csendes éjszakába, 

hol tündököl csodás csillagsereg, 

hol drága két aranyhajóként járva, 

a nap, s a hold az űrben fönn lebeg:

szívem feléd újjong örömtele,

mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te! ” 

/ evangélikus ének / 

 

 

vadvirág