Ilyen az élet

2010 június 24. | Szerző: kisiren |

 

Csend                                                                                                              

…kell ahhoz, hogy megérezzük a mindenséget, hogy meghallhassuk az örökkévalóság szavát. A Csend az örökkévalóság alkotórésze. A világ elmúlik, de a Csend megmarad, azért érezzük azt, hogy mérhetetlen erő és el nem érhető bölcsesség rejlik a Csendben.

Széchenyi Zsigmond

Mosolyogj, mint ahogy a virágok teszik,

dalolj, mint a madarak,

melegíts, mint a napfény,

és legyél vidám,

örülj mindennek,

mint a kisgyermek!

“Mert minden, minden csak komédia…”                                                          

Nézem a megáradt patak vizét.Milyen piszkos, szennyes, mint a közéletünk.

Sanyargat bennünket válság /melyet pénzéhes emberek telhetetlensége okozott/, árvíz, természeti csapás. Szinte az egész országban mindenfelé a pusztítás nyomai láthatóak, szegénység, bánat.És akkor ellentéteként hallunk “drága” emberekről, fizetéseikről, önnön jutalmazásaikról. Mivel érdemelték ezt ki, hiszen nem virágoztatták fel kicsi országunkat, de még különösebb okos dolgot sem ők találtak fel, csak sikerült jó időben a húsos fazék közelébe kerülniük, és innentől kezdve ők hatalmasságoknak érzik magukat.Olyanról, hogy szolgálniuk is kellene valamit, á, ilyenről nem hallottak, vagy gyorsan elfelejtették.

No már most ezeknek az embereknek eszébe nem jutna, hogy egy megrakott teherautó élelemet vegyenek a károsultaknak abból a “kicsinyke”fizetésükből, vagy uram bocsá, anno lapátot fogtak volna a kezükbe! Persze az tör…Csak a pénz nem…

Csak hozza a patak a szennyet,csak  sodorja …

Aztán                                                                                                          

…vannak akik a pályázati pénzzel tudnak remekül “ügyeskedni”, aminek nagy részét titkos számlára, majd onnan a sajátra utalják. Ja, hogy abból az országnak kellene épülni, szépülni?

Ugyan, ráérünk arra még, hiszen időnk végtelen, nem?

És csak ömlik a szemét, sodorja az ár…

Remek                                                                                                       

…dolog a sport, a mozgás. A tiszta, a becsületes.Amikor nemes küzdelemben győz a jobb.Számomra ez az igazi sport.JÁTSZANI, s a játékból TANULNI, de mindenképpen a közös játékot élvezni.

A minap szülők panaszát hallottam.Kicsi gyerekek, szeretik a focit. Beiratkoztak hát a focisuliba. Az edzőjüket szeretik, mint egy “tyúkanyót” , szava szent számukra.

Az egyik verseny során”csak!” negyedik helyezést értek el.A vezető tanár jól lekiabálta az  edzőt, gyereket, majd a kicsik szeme láttára összetépte az oklevelet, hogy az semmi.Ismerjük az ilyen vezetőtípusokat. No nesze neked jónevelés, pedagógia!

Az edzésekre azóta nem akarnak járni, így kell a gyerekekből kiölni a játékszeretet magját is, megutáltatni a mozgást, hiszen naná, hogy inkább játszani fog a számítógépen edzés helyett.

Csak hozza a szennyet a víz, hozza…

De szép az élet…                                                                                                    

Amikor a madárkáimmal foglalkozom. Tegnap reggelre nagyon féltettem őket, abban az orkánban, de túlélték. Fészek a helyén, hiába, ügyes rigó ez a Robi! Előrelátó, gondoskodó. Munkája precíz, pontos. Még a vihar sem tudta kikezdeni. 

No és nagy gavallér, hiszen Rebeka megint a készbe ült be.Ennivaló volt rigópapa, ahogy a  lenti ágról lesett fölfelé, miután hazahozta újra Rebust, hogy elégedett-e az    otthonával. Ő meg rendezkedett, fészkelődött, próbálgatta a helyét, majd együtt elrepültek.

Aztán amikor már újra láttam őket, Rebi tojt, Robi pedig a fészek melletti ágon figyelte minden mozdulatát,aggódott érte, mint az apás szüléseknél.

Most aztán kotlik a tojáson, csak a pici, hegyes csőre látszik ki.

Nehezebben fogom tudni követni az életüket, mert nagyon elrejtőzik a mély rigólakban.

vadvirág