2011 október 28. | Szerző: kisiren |

 A kora reggeli

ködfátyol beborítja a hegyek között lapuló völgyeket, de a színes hegycsúcsok jelzik, nem lesz ez a szürkeség ma sem tartós, mert valahonnan a messzeségből már felsejlik egy álmos, halovány, kóbor fénysugár, törölgeti szemét,  napsütést ígér.

Aztán valóban. Nemsokára már több sugárka is követi példáját, derűt varázsolva a Reggel mélázó arcára.Hát megjött ma is. Szebbé varázsolva a reggeli ébredést.

Vele együtt ébred a kávé,melynek  finom illata bejárja a konyha zegzugát, vegyül a vanília gyertya illatával, ébresztgetve a hétalvókat.

Ilyenkor  szépek az őszi reggelek.A potyogó sokszínű levelek hozzák a reggeli üzeneteket, emlékeket. Ezek lehetnek számunkra kedvesek, szomorúak, de a múlt egy-egy piciny darabkái.

Aztán eszünkbe jutnak szavak, történetek, melyek cirógatják lelkünket, mint az is, amikor kisgyermek mondja: -Puszilom sz.-nek a kis szívét, mert ilyen fonom sütit sütött!-Ezek az elismerések a legszebb, éltető dicséretek.

Kellemes, szép, őszi napot!

vadvirág