A szép szavak szerelmese

2012 január 20. | Szerző: kisiren |

 …fénybe, ködbe, kéjbe, könnybe,...

Az ősz néni – hangja vékony –

ókuláréval köt és fon,

s hogyha bekerül akárki,

kész a lakzi, kártyapárti.

Mindenütt jómód, középszer,

víg pazarlás józan ésszel.

Otthonosság – kedves és szép –

fürge készség, friss egészség:

ez a kincsük őnekik.

És a dalt is szeretik.

Kedvük vídor, lelkük éber

s néha este tétován

zeng föl a kis zongorán

áradozva, sírva Weber.

 

Félre zord gond, ásitó bú,

a fehér fák közt a hó fú,

fázva zúg a téli kert,

zúzmarás nyomor diderg.

A közelbe s mégis messze,

a folyón túl zajba veszve,

fénybe, ködbe, kéjbe, könnybe,

küzdve, nyögve és hörögve

villámtűzbe kél az est.

Rongyselyembe kárhozottan

hadd vergődjön, sírjon ottan

háborogva, zúgva Pest.

Kosztolányi Dezső

vadvirág