1.0vadviraghttps://vadvirag.cafeblog.hukisirenhttps://vadvirag.cafeblog.hu/author/kisiren-2-2/<p> </p><table width="500" border="0" cellpadding="" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="2" align="left"><div class="template_default"><p align="justify"><span style="font-family: 'Courier New'; color: rgb(255, 113, 184); font-size: 11pt;"><span style=""><strong><font size="5">A</font></strong></span>z elmúlt hetekben annyiszor szerettem volna megírni Neked, hogy mit érzek, de soha sem tudtam megfogalmazni jól az érzéseimet. Talán azért van ez így, mert már érzéseim sem nagyon maradtak…és mert van valaki más is, akire gondolni szoktam…. Persze néha hiányzol még…nagyon. És néha várlak még…, ahogy majd holnap is foglak várni…meg minden csütörtökön, amíg csak élek…, de talán már csupán megszokásból. Nem értem, hogy mi történik velem, mert most magam sem tudom, mit mondanék vagy csinálnék, ha egy nap igazából el is jönnél…. Néhány hete még úgy éreztem, hogy csak szeretnélek…, most pedig talán állnék csendben…és várnék…, magam sem tudom, mire…talán csak egy ölelésre…vagy egy csókra…vagy néhány szóra. Csak egyben vagyok biztos, hogy el soha nem küldenélek.</span></p> <p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: 'Courier New'; color: rgb(255, 113, 184); font-size: 11pt;"> </span><span style="font-family: 'Courier New'; color: rgb(255, 113, 184); font-size: 11pt;">Soha nem mondtam ki Neked a szót, SZERETLEK, és talán csak ez az egyetlen dolog, amit nagyon bánok, mert Te vagy az egyedüli, aki Iránt szerelmet érzek, s akit igazán szerettem, még ha úgy hiszed, én csak gyűlölni tudlak Téged. De most nem tudom azt sem, hogy ki tudnám-e vagy inkább akarnám-e valaha még mondani Neked azt, hogy mit érzek és mennyire SZERETLEK. Pedig ez az igazság…szeretlek és itt vagy a szívemben…, de talán már csak valahol mélyen…. Fáj is még, ha eszembe jut, mégis szeretném újra megélni azt a pillanatot, amikor azt mondod nekem ott, abban a szobában, hogy <i style="">SZERETLEK</i> s közben átölelsz. Amikor erre a percre gondolok, újra meg újra belehalok…valamibe, amiről azt hittem, már nincsen. És tudod, el kellett volna mondanom Neked akkor, hogy milyen sokat jelentesz nekem, s fontos lettél az életemben…, hogy Te vagy az, akit őszintén szeretek…és soha el nem felejtek, és soha nem akarom, hogy az a pillanatunk véget érjen. Annyi szépet éltünk meg…, bárcsak ismét megfognád a kezemet és megcsókolnád a homlokomat olyan finoman és gyengéden, mint ahogy annyiszor megtetted…. </span></p> <p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: 'Courier New'; color: rgb(255, 113, 184); font-size: 11pt;"></span> </p> <p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: 'Courier New'; color: rgb(255, 113, 184); font-size: 11pt;"> Vannak érzések, amik soha nem múlnak el…, akármennyire is akarom. Vannak pillanatok, amiket soha nem felejtek el…, pedig ha tehetném, örökre kitörölném az emlékeimből. S most, hogy így a levelem végére értem, rá kell jöjjek, én mégis úgy érzem, nagyon szeretlek Téged….</span></p> </div></td></tr> <tr><td colspan="2" class="lead_line" height="1"><img src="https://edesseg.cafeblog.hu/template_files/s.gif" width="1" border="0" height="1"></td></tr> <tr><td colspan="2" align="left"><div class="template_default"> Írta: <span class="adatok2"><b>owner_of_a_broken_heart</b></span></div></td></tr></tbody></table>rich