<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>vadvirag</provider_name><provider_url>https://vadvirag.cafeblog.hu</provider_url><author_name>kisiren</author_name><author_url>https://vadvirag.cafeblog.hu/author/kisiren-2-2/</author_url><title></title><html>&lt;p&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;Hány év repült el így fölöttem,&lt;br&gt;
lehetne száz, vagy ezer év is,&lt;br&gt;
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,&lt;br&gt;
aztán szívem föléledt mégis.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Élek, mint ősi tölgy az erdőn,&lt;br&gt;
évgyűrűimmel megjelölve,&lt;br&gt;
s lombkoronás, magas fejemmel&lt;br&gt;
zúgom a dalt, - tán&#039; mindörökre!&lt;br&gt;Várnai Zseni&lt;br&gt;&lt;p&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&nbsp;A tűnő évekre visszatekinteni,&lt;/p&gt;&lt;p&gt;a sok szépet, jót felidézni,&lt;/p&gt;&lt;p&gt;a szálló szélben a madarakkal repülni,&lt;/p&gt;&lt;p&gt;a homokszemek pergését megállítani,&lt;/p&gt;&lt;p&gt; az volna jó!&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>