1.0vadviraghttps://vadvirag.cafeblog.hukisirenhttps://vadvirag.cafeblog.hu/author/kisiren-2-2/<p style="text-align: justify;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);"><span style="font-style: italic;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);"><span style="font-weight: bold;">Február is útra kél...</span><br></span></span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);"> </span><span style="font-style: italic;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">A reggel zimankós, fagyos, de  a hegy tetejére</span><span style="color: rgb(0, 0, 255);"> felérve, vakítóan előbújik a nap. Jó meredek volt felfelé az út, de a látvány mindenért kárpótol.<br></span></span></p><p style="text-align: justify; font-style: italic;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">-Szép napot!- kívánja  </span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">hatalmas vigyorával a nap, és kezdi olvasztgatni a hótakarót.Hát mégis csak beköszönt már valami változás</span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">, legalábbis a jelen pillanat ezt mutatja.A szürke égboltból csodaszép kék lesz, itt-ott hatalmas úszó fehér felhőkkel</span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">. Valami varászló járt itt? Talán ő csinálta ezt a hirtelen változást</span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">, csak halkan jött, azért nem lehetett hallani, látni?</span></p><p style="text-align: justify; font-style: italic;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Messzi hegyek csúcsai integetnek, hívogatnak beljebb az erdőbe. Amerre a szem ellát, mindenütt hegyek, hegycsúcsok, a végtelenség jelképei ők.</span></p><p style="text-align: justify; font-style: italic;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">A tél végi csendet egy-egy vidáman üdvözlő madárdal veri fel, egyikkel sokáig játszom ismét, hogy fütyülgetek neki, ő vissza, de egyébként még csend honol mindenütt. Olyan érzése van </span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">az embernek, mintha valami nagy durranás készülne a hó alatt, csak még nem jött el az idő</span><span style="color: rgb(0, 0, 255);"> a változásra.</span></p><p style="text-align: justify; font-style: italic;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Aztán lefelé jövet leginkább nadrágféken  volna jó lecsúszni, csak hát a tuskók , a hepehupás buckák erre nem alkalmasak. Pedig be jó az ilyen meredek oldalról szánkóval száguldani! Mindez persze már csak gyermekkori álom.<br></span></p><p style="text-align: justify; font-style: italic;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Leírhatatlan  az erdő szépsége. Fölöttünk a kék ég, lábunk alatt a csillogó , ragyogó fehér hótakaró. A befagyott patak halk dallama jelzi, hogy nem állt meg, a jég alatt is tovafut, sőt a napos, enyhébb helyeken még itt-ott elő is bújik, úgy duruzsol kedves dallamot.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;"> <span style="color: rgb(0, 0, 255);">A hóban </span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">mindenütt az éhes állatok nyomai. Feljebb a </span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">fenyők mellé meghúzódva egy őz pár ágat rágcsál</span><span style="color: rgb(0, 0, 255);"> barátságosan, </span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">majd lassan tovább indulnak, fel a megszokott útjukon.</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-style: italic;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">vadvirág</span></span><br></p>rich