1.0vadviraghttps://vadvirag.cafeblog.hukisirenhttps://vadvirag.cafeblog.hu/author/kisiren-2-2/<p style="text-align: justify; font-style: italic;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">" </span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Szeretem a könyvet, mert holt betűiben benne van minden, ami elmúlt, és minden, ami lesz."</span></p><p style="text-align: justify; font-style: italic;"><br></p><div style="text-align: justify; font-style: italic;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">"A vándorló madár elindul valahonnan, és elindul valahová. Az ősi ösztönök pókhálója abban a pillanatban összeköti az életnek, a földnek, a szívnek és gyomornak ezt a két helyét, s erről letérni éppen úgy nem lehet, mint a vonatnak a sínekről. Elpusztulhat az egész csapat, elpusztulhat minden gólya az utolsóig, de az utolsó, a legutolsó ugyanezt az utat keresi meg, mint ahogy egyik szobából a másikba átmenni csak az ajtón lehet."</span><br><div style="text-align: center; font-weight: bold;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Fekete István</span><br><br><br><br><br><span style="font-weight: normal;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">A nagy hó lehajlította gyenge száraikat, fehér , bóbitás fejükkel együtt. Most így  meghajolva, hóba fagyva várnak a napsugarak  segítségére, hogy kioldják őket.Ők azonban ma sem tudtak rajtuk segíteni, hiába sütöttek , a fagy fogsága nem engedett.<br> - Meddig kell még mozdulatlanul, befagyva várnunk?- kérdi panaszosan az egyik gyenge virágszál.-Tarts ki!- biztatják a többiek, pedig ők is de szeretnének már tündökölni hófehér ruhácskájukban, de az még kicsit odébb van, és irigykedve nézik a röpködő madárkákat,  arra gondolva, de jó  nekik, hiszen ők szabadok....</span></span><br style="font-weight: normal;"><br style="font-weight: normal;"><span style="color: rgb(0, 0, 255); font-weight: normal;">vadvirág</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);"></span></div></div>rich