1.0vadviraghttps://vadvirag.cafeblog.hukisirenhttps://vadvirag.cafeblog.hu/author/kisiren-2-2/<p style="font-style: italic; text-align: center;"><span style="color: rgb(0, 0, 255); font-weight: bold;">Egy szonáta dallamára..</span>                                                                                           <br></p><p style="font-style: italic; text-align: center;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);"> Nézem a szürke ködfátyolt, ahogy beborította az eget. Megelégelte, hogy minden reggel a napsugarak köszöntötték az ébredőket, úgy érzi, most már az ő ideje jött el.</span></p><p style="font-style: italic; text-align: center;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Hátulról persze csiklandozzák a nap sugarai, de ő szigorúan ellenáll nekik, míg nem egy bátor fénysugár kihasználta a kínálkozó lehetőséget, kibújt a résen, rámosolygott az ébredező világra.Észrevette ezt a mord ködasszonyság, ás gyorsan összehúzta takaróját, nem engedve utat a fénynek.</span></p><p style="font-style: italic; text-align: center;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Még a néma fák is csöndesen hullajtják könnyeiket, siratják a játékos sugarakat</span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">...</span></p><p style="font-style: italic; text-align: center;"><br></p><p style="font-style: italic; text-align: center;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Ahogy kinézek a kertbe, látom, hogy már csak itt-ott himbálózik egy-egy aranysárga levél a fákon</span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">, Őszapó igencsak megtépázta őket.Ezek  a levelek még jelzik, hogy nem is olyan rég,, az aranyszínű napfény festette őket is hasonló, meleg színekre.</span></p><p style="font-style: italic; text-align: center;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Azóta a levek zöme már zokogva elbúcsúzott a tehetetlen faanyótól. Sokan közülük még a fák alatt, vagy egy-egy levélkupacban várnak, jobb sorsban reménykednek.Itt-ott felsír még egy-egy levél, megsiratva famamáját, de hiába.</span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Az idő könyörtelen.</span></p><p style="font-style: italic; text-align: center;"><br></p><p style="font-style: italic; text-align: center;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Hová bújt el vajon, hiszen az előbb még itt csillogott, ragyogott az a gyöngyszem?! Keresem mindenütt, ágy alatt, fiókban, de hiába. Nyoma veszett, mintha  sose  lett volna.</span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Pedig az előbb még megvolt.</span></p><p style="font-style: italic; text-align: center;"><br></p><p style="text-align: center;"><span style="font-style: italic;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Robog, csobog a  kispatak vize, ahogy száguld lefelé. Cseppjei  játékosan pattognak, táncot járva a hegyi patak </span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">szonátájának dallamára.</span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Egyszer csak egy vidáman táncoló </span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">cseppecske kipattan a mederben lévő kőről, ki egyenesen a part menti avarra, majd eltűnik végleg.</span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Ő már sosem látja meg a nagytestvért, a minden cseppet befogadó tenger habjait.</span></span></p><p style="text-align: center;"><br></p><p style="text-align: center; font-style: italic;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">vadvirág</span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: rgb(0, 0, 255); font-style: italic;">Őszutó,12. napja</span><br></p>rich