1.0vadviraghttps://vadvirag.cafeblog.hukisirenhttps://vadvirag.cafeblog.hu/author/kisiren-2-2/<p> </p> <p>                           <img alt="virag-0004" src="http://static.kep-tar.hu/preview/www/jocika9/20070705_160942/virag-004.jpg"></p> <p> </p> <p style="text-align: center; font-style: italic;"><font class="posts_msg"><b><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">az életen, mely szép és változó,</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">így hömpölyög a nagy és mély folyó.</span><br><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Lassúan járok, fűszálat se sértsek,</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">mert minden élet mérhetetlen kincs,</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!</span></b></font></p><div style="text-align: center; font-style: italic;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);"> </span></div><p style="text-align: center; font-style: italic;"><font class="posts_msg"><b><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Várnai Zseni</span></b></font></p><p><br></p><p style="text-align: justify; font-style: italic;"><font class="posts_msg"><b><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Eltűnődöm e szép vers sorain:  Minden szava milyen igaz!</span></b></font></p><p style="text-align: justify; font-style: italic;"><font class="posts_msg"><b><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Ma amerre jártam, keltem, mindenütt az élet apró szépségeiben gyönyörködtem: Ahogy a folyó hömpölygött lefelé, békésen, nyugodtan, magába ölelve azt a rengeteg vízcseppet, melyet összegyűjtött, a sok szebbnél szebb vízimadárban, ahogy fészküket építették, vagy éppen párban úszkáltak, halat fogtak, repültek, vagy a megérkező gólyamamában, akit a gólyapárja boldog örömmel üdvözölt, vagy a zöldellő fűzfába, melynek ágai a tásokat juttatták eszembe, ahogy mértani pontossággal elcsípték alulról az ágakat,vagy a javában pompázó ibolyaerdők fenséges illatában, színében , melyekkel egyszerűen nem tudtam betelni, vagy egy éltes fa haranglábnál, amelyik értünk szól, nekünk üzen, hívogat, és még mennyi, mennyi olyan dolgot láttam, ami mellett jó volt elidőzni, mert tetszett, érdekes volt, számomra üzenete volt...Apró dolgok, pici, pici csodák, melyek együtt alkotják azt a nagy csodát, amelyet Életnek, Természetnek , épített környezetünknek hívunk...</span></b></font></p><p style="text-align: justify; font-style: italic;"><br></p><p style="text-align: justify; font-style: italic;"><font class="posts_msg"><b><span style="color: rgb(0, 0, 255);">De találkoztam lesújtó jelenségekkel is :Mindenütt szeméttel, mely már-már </span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">iszonyatos méreteket ölt és nagyon felháborít, láttam értékes épületek pusztulását, pusztítását, mely az emberi butaság áldozata, kerestem olyan tárgyi emléket, melyet a hozzánemértés tüntetett el, semmisített meg, mert még mindig sokan vannak közöttünk olyanok, akik a kultúra értékeit sajnos nem értékelik...</span></b></font></p><p style="text-align: justify;"><font class="posts_msg"><b><span style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 255);">Így aztán utam során gazdagodtam, de szegényebb is lettem...sajnos.</span></b></font></p><p style="text-align: justify;"><font class="posts_msg"><b><span style="font-style: italic; color: rgb(0, 0, 255);">vadvirág</span><br></b></font></p>rich