1.0vadviraghttps://vadvirag.cafeblog.hukisirenhttps://vadvirag.cafeblog.hu/author/kisiren-2-2/<center><a name="cim32"><font size="+1"><b>NAPTÁR </b></font></a></center><a name="cim32"><br> </a> <p>JANUÁR</p> <p>Későn kel a nap, teli van még<br> csordúltig az ég sűrü sötéttel.<br> Oly feketén teli még,<br> szinte lecseppen.<br> Roppan a jégen a hajnal<br> lépte a szürke hidegben.</p> <p>1941. február 5.</p> <p>FEBRUÁR</p> <p>Újra lebeg, majd letelepszik a földre,<br> végül elolvad a hó;<br> csordul, utat váj.<br> Megvillan a nap. Megvillan az ég.<br> Megvillan a nap, hunyorint.<br> S íme fehér hangján<br> rábéget a nyáj odakint,<br> tollát rázza felé s cserren már a veréb.</p> <p>1941. február 21.</p> <p>MÁRCIUS</p> <p>Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,<br> vidám, kamaszfiús<br> szellőkkel jár a fák alatt,<br> s zajong a március.<br> A fázós rügy nem bujt ki még,<br> hálót se sző a pók,<br> de futnak már a kiscsibék,<br> sárgás aranygolyók.</p> <p>1941. február 26.</p> <p>ÁPRILIS</p> <p>Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép<br> s féllábon elszalad.<br> Ó április, ó április,<br> a nap se süt, nem bomlanak<br> a folyton nedvesorru kis rügyek se még<br> a füttyös ég alatt.</p> <p>1939. március 12.</p> <p>MÁJUS</p> <p>Szirom borzong a fán, lehull;<br> fehérlő illatokkal alkonyul.<br> A hegyről hűvös éj csorog,<br> lépkednek benne lombos fasorok.<br> Megbú a fázós kis meleg,<br> vadgesztenyék gyertyái fénylenek.</p> <p>1941. február 25.</p> <p>JÚNIUS</p> <p>Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,<br> az ég derüs, nincs homlokán redő,<br> utak mentén virágzik mind az ákác,<br> a csermelynek arany taréja nő<br> s a fényes levegőbe villogó<br> jeleket ír egy lustán hősködő<br> gyémántos testü nagy szitakötő.</p> <p>1941. február 28.</p> <p>JÚLIUS</p> <p>Düh csikarja fenn a felhőt,<br> fintorog.<br> Nedves hajjal futkároznak<br> meztélábas záporok.<br> Elfáradnak, földbe búnak,<br> este lett.<br> Tisztatestü hőség ül a<br> fényesarcu fák felett.</p> <p>1940. június 12.</p> <p>AUGUSZTUS</p> <p>A harsány napsütésben<br> oly csapzott már a rét<br> és sárgáll már a lomb közt<br> a szép aranyranét.<br> Mókus sivít már és a büszke<br> vadgesztenyén is szúr a tüske.</p> <p>1940. július 21.</p> <p>SZEPTEMBER</p> <p>Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!<br> a fák alatt sok csilla, barna ékszer:<br> vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,<br> a perzselőt! a hűs esők előtt.<br> Felhőn vet ágyat már az alkonyat<br> s a fáradt fákra fátylas fény esőz.<br> Kibomló konttyal jő az édes ősz.</p> <p>1940. július 15.</p> <p>OKTÓBER</p> <p>Hűvös arany szél lobog,<br> leülnek a vándorok.<br> Kamra mélyén egér rág,<br> aranylik fenn a faág.<br> Minden aranysárga itt,<br> csapzott sárga zászlait<br> eldobni még nem meri,<br> hát lengeti a tengeri.</p> <p>1941. február 7.</p> <p>NOVEMBER</p> <p>Megjött a fagy, sikolt a ház falán,<br> a holtak foga koccan. Hallani.<br> S zizegnek fönn a száraz, barna fán<br> vadmirtuszok kis ősz bozontjai.<br> Egy kuvik jóslatát hullatja rám;<br> félek? Nem is félek talán.</p> <p>1939. január 14.</p> <p>DECEMBER</p> <p>Délben ezüst telihold<br> a nap és csak sejlik az égen.<br> Köd száll, lomha madár.<br> Éjjel a hó esik és<br> angyal suhog át a sötéten.<br> Nesztelenül közelít,<br> mély havon át a halál.</p> <p>1941. február 11.Radnóti Miklós<br></p>rich