<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>vadvirag</provider_name><provider_url>https://vadvirag.cafeblog.hu</provider_url><author_name>kisiren</author_name><author_url>https://vadvirag.cafeblog.hu/author/kisiren-2-2/</author_url><title></title><html>&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép&lt;br&gt; s féllábon elszalad.&lt;br&gt; Ó április, ó április,&lt;br&gt; a nap se süt, nem bomlanak&lt;br&gt; a folyton nedvesorru kis rügyek se még&lt;br&gt; a füttyös ég alatt.&lt;br&gt; &lt;br&gt; Korán jött a tavasz. A som már rég elvirágzott, és a mogyoróbokrokon úgy döngtek a méhek, mintha vasárnap lett volna. Sinyi ült a kőpadon, faragta a vándorbotot, és ha fecskék suhantak el felette, utánuk nézett, s szólt, mint régi ismerőseinek: - No, madárkák, megjöttetek?&lt;br&gt; (Fekete István: Sinyi)&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>