1.0vadviraghttps://vadvirag.cafeblog.hukisirenhttps://vadvirag.cafeblog.hu/author/kisiren-2-2/Ilyen az élet<div style="text-align: center; font-style: italic;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);"><span style="font-weight: bold;">Nyitni kék! </span> <br>Nyitni kék! Ébred</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">a hegy, a völgy,</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">tudom, mire gondol</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">a néma föld.</span><br><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Õ volt a szája,</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">a Nyitnikék,</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">elmondta a holnap</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">üzenetét:</span><br><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">a hitet, a vágyat</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">fütyülte szét,</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">kinyitotta a föld</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">örök szivét:</span><br><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">fütty-fütty-fütty, nyitni kék,</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">nyitni kék -</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Nyisd ki, te, versem,</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">az emberekét!</span><br><br><span style="color: rgb(0, 0, 255); font-weight: bold;">Szabó Lőrinc: Nyitnikék</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">részlet</span><br><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);"></span><span style="color: rgb(0, 0, 255); font-weight: bold;">Jó reggelt!</span><br><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Napok óta ködös, párás, szürke az idő, mintha ez az idei tél még sokáig szeretne itt tanyázni, készülődésnek nyoma sincs. Vagy mégis?</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">A lehullott tetemes hómennyiség lassan zsugorodik, utat törve magának az olvadt hólé.Piszkos, sáros lett a természet fehér ruhája. Ideje volna már levetnie.</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">A fák, bokrok is mintha ébredeznének, vöröses-barnás ágaikon a rügyek duzzadnak, valami már feszíti őket belűről.Bátortalanul kukucskálnak ki a hó alól az ébredező hóvirágok, félnek, nehogy megint becsapja őket február.</span><br><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">De a levegőben már kezd valami illat terjedni, ami jelzi, Tél úrnak közeleg a távozása.Jelzi a természet biológiai órája, hogy lassan véget ér a hosszú álom, új élet kezdődik.</span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Új erő kap életre, mely erejével feszíti, bontogatja a föld fagyát, a patakok vékony jegét.</span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Töri a jeget, akárcsak Mátyás.</span><br><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Érzik ezt a fekete sapkás kis cinkék is, mert egyre vidámabban, kedvesebben énekelnek, beszélgetnek egymással.</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">A mai reggel még sűrű ködtakaró borult a tájra.A gőzölgő kávéillat mellé derű, vidámság is elkelt volna, ami nemcsak felébreszt, hanem a pozitív energiát is pótolná.</span><br><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);"></span><span style="color: rgb(0, 0, 255);">vadvirág</span><br><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);"><br><br><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">"Amikor még fagyos csizmái kopognak a hegyeken, s az öregedő tél önmagáról dúdol jeges nótákat a fenyőknek, lent a völgyekben megpuhul a szélhordta avar, és a mezőkön bogarászó varjak felnéznek a felhőkre, hogy valahonnan délről nem hoztak-e valami üzenetet."</span><br><span style="color: rgb(0, 0, 255); font-weight: bold;"><span style="color: rgb(0, 0, 255);">Fekete István</span><br><br><span style="color: rgb(0, 0, 255);">2010. Jégbontó hava</span><br></span></span><span style="color: rgb(0, 0, 255);"></span></div>rich