1.0vadviraghttps://vadvirag.cafeblog.hukisirenhttps://vadvirag.cafeblog.hu/author/kisiren-2-2/<p style="font-weight: bold;">Érdekes...</p><p style="text-align: justify;">Sütés közben vagyok, ötrészest sütök, de amíg a krém kihűl, addig kicsit szórakozom a gondolataimmal...<br></p><p style="text-align: justify;"> Sokszor vagyok úgy , hogy valamit a kezembe veszek, vagy meglátok, és már indul is a képzelet, vagy mese a fejemben.</p><p style="text-align: justify;">Így vagyok a kövekkel is.Hányszor előfordult/dul velem, hogy megállva a hegyi kispatak partján, gyűjtögetem őket.Formájuk, színük alapján válogatok, ők pedig mesélnek nekem régmúlt időkről.../Így találtam a kedvenc zöld kövemet is./</p><p style="text-align: justify;">Gyerekkoromban is mindig élveztem, ha a Völgyön tüzet raktunk, rákot és halat sütöttünk, amit természetesen a patakból fogtunk.A nagyobb köveket megemelve, alatta lapultak.Mindig válogattunk közülük, csak a nagyobbakat sütöttük meg.Az íze mennyei volt.</p><p style="text-align: justify;">Ezek a kövek sokszor eszembe juttatták/ják,hogy nekünk embereknek milyen kis időt mértek, míg az ő idejük szinte végtelen.Régen kialakultak, amikor mi még meg se születtünk, és hol leszünk mi már, amikor őket még mindig görgetni fogja a sebes patak, vagy éppen csodaként állnak, mint Stonehenge több ezer éves kövei, melyről modern világunkban sem tudjuk, hogy mikor, hogyan, és miért pont köralakban állították fel.</p><p style="text-align: justify;">Csupa rejtély, megválaszolatlan kérdés...És mennyi ilyen van körülöttünk...</p><p style="text-align: justify;"><br></p><p style="text-align: justify;">írta: vadvirág<br></p>rich