1.0vadviraghttps://vadvirag.cafeblog.hukisirenhttps://vadvirag.cafeblog.hu/author/kisiren-2-2/<P> <IMG height=240 alt=taj-006 src="http://www.kepgaleria.hu/hatterkepek/preview/www/kalauz/20050313_130148/osz006.jpg" width=300 align=left>                                                                                  </P> <P> </P> <P> </P> <P> </P> <P> </P> <P> </P> <P> </P> <P align=justify>A kellemes napsütésben a fa alatt egy-egy színes levél a vállamra pottyan, majd lágyan, szinte finoman belémkapaszkodik, jól érzi velem magát, mintha vendégségben járna nálam. Tétován szétnéz, nem sietős még az útja.</P> <P align=justify>Halkan hozzám simulva mesélni kezd. Régmúlt őszökről, azoknak az őszöknek édes illatáról, ízéről, és olyan emberekről, akik valamikor nagyon közel voltak hozzám.</P> <P align=justify>Szinte érzékelem, ahogy sürögnek-forognak körülöttem, készülnek szüretre, majd szüretelnek, vidáman préselnek, közben nagyokat kacagnak egy-egy jó viccen, vagy humoros történeten.Látom magam előtt a mozdulataikat, hallom a hangjukat.</P> <P align=justify>Én pedig mindezt kivülről szemlélem, és roppant élvezem ezt az összjátékot, e békebeli hangulatot, e nyugalmat...</P> <P align=justify>Mint ahogyan a vállamon pihen a búcsúzó levél: méltósággal, nyugalomban, békességben...</P> <P>vadvirág</P>rich