1.0vadviraghttps://vadvirag.cafeblog.hukisirenhttps://vadvirag.cafeblog.hu/author/kisiren-2-2/<P> <STRONG>Váratlan látogató</STRONG></P> <P align=justify>Délutáni olvasgatás közben egyszer csak olyan érzésem támad, mintha valaki, valami figyelne. Körbenézek, senkit, semmit nem látok. De az érzés nem szűnik. Most már alaposabban szemlélek mindent a környezetemben, majd kinézve a teraszra, valami furcsára leszek figyelmes.</P> <P align=justify>A korlát csövén, nagy, dülledt szemeivel, melyek üveggolyóra emlékeztetnek, mozdulatlanul kukucskál befelé és mered rám egy brekeke.Nem akármilyen ám!</P> <P align=justify>Ahogy rásüt a nap, teljesen olyan, mintha a fején egy sárga korona volna, ami a nap sugaraitól tündököl.Mintha a meséből pottyant volna ide az elvarázsolt békakirály, akit a mesehősnek meg kellene puszilni, hogy újra királyfivá változzon. Még rágondolni is borzasztó.</P> <P align=justify>Ezért, megelőzve a további képzelgést, fogom a porfist, és ellátom a baját. No nem nagyon, csak annyira, hogy lássam lepottyanni.</P> <P align=justify>Nemsokáig van nyugtom tőle, mert hamarosan rázendít bús nótájára, melyre rögvest jön a válasz: a futórózsa tetejéről. Várható, hogy hamarosan megjelenik a korláton a párja, vagy ismét ő mászik fel hozzá.Nagyon elszaporodtak, bármerre járok, mindenütt ott vannak, ezért gyorsan keresek egy garantáltan breki-mentes övezetet...</P> <P align=justify><STRONG><SPAN style="COLOR: #0000ff">vadvirág</SPAN></STRONG></P>rich