1.0vadviraghttps://vadvirag.cafeblog.hukisirenhttps://vadvirag.cafeblog.hu/author/kisiren-2-2/<P align=center><SPAN style="COLOR: #0000ff"><EM> Az ablakon cinke kopog:</EM></SPAN></P>
<P align=center><SPAN style="COLOR: #0000ff"><EM>"Jóemberek, jó napot,</EM></SPAN></P>
<P align=center><SPAN style="COLOR: #0000ff"><EM>nincs eleség az erdőben,</EM></SPAN></P>
<P align=center><SPAN style="COLOR: #0000ff"><EM>kérek egypár falatot."</EM></SPAN></P>
<P align=center><SPAN style="COLOR: #0000ff"><EM> / ismeretlen szerző /</EM></SPAN></P>
<P> </P>
<P align=center><STRONG>Váratlan vendégek</STRONG></P>
<P align=justify>A kastély kertjében a hatalmas platánok, fenyők, tölgyek és a többi fák, bokrok, cserjék még javában alszanak az ágaikon lapuló fészkekben az itt telelő madarakkal. Egyik reggel azonban váratlan vendégek érkeztek. Mosolygó, ragyogó, fényes napsugarak táncoltak végig a környéken, megsimogatva, és keltegetve a didergő, éhező madarakat.</P>
<P align=justify>-Ébredjetek madárkák! Segítünk nektek ennivalót keresni, csak gyertek utánunk az útra, ahol vékony a hótakaró, megolvasztjuk, ti pedig felszedegethetitek onnan az apró magvakat.</P>
<P align=justify>Így is történt. A melengető napsugártól az úton elolvadt a hó, a színe a víztől fekete lett, és egykettőre benépesült csicsergő, vidám madárcsapatokkal: cinkékkel, verebekkel, gerlékkel, de még szarkával is.Önfeledten, boldogan lakmároztak, észre sem vették az arrajáró kirándulókat.Mi pedig gyönyörködhettünk bennük, fotózhattuk őket, nem repültek el, mint máskor.</P>
<P align=justify>Kora délután azonban a napsugarak búcsút intettek, mert ismét visszatért a köd, fátylat borítva az egész tájra. Ekkorra a madarak már jóllaktak, és elégedetten tértak haza, otthonaikba.</P>
<P align=justify>Csak azok a hópelyhek sírdogáltak, amelyeket a napsugár megolvasztott. Bánatosan, szomorúan mondogatták többi társaiknak: -Odalett a szép, fehér ruhánk, pocsolya, sár lett belőle.</P>
<P align=justify>De a napsugarak ezt már nem hallották, még egyszer megsimogatták a kirándulók arcát, majd ezt súgták a fülükbe. -Hamarosan visszajövünk, addig legyetek türelmesek!- majd eltűntek a köd mögött...</P>
<P align=justify>Elmesélte:<SPAN style="COLOR: #0000ff"> vadvirág</SPAN></P>
<P> </P>rich