<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>vadvirag</provider_name><provider_url>https://vadvirag.cafeblog.hu</provider_url><author_name>kisiren</author_name><author_url>https://vadvirag.cafeblog.hu/author/kisiren-2-2/</author_url><title></title><html>&lt;P align=center&gt;&lt;SPAN style=&quot;COLOR: #0000ff&quot;&gt;&lt;EM&gt;&lt;STRONG&gt;&nbsp;&quot;Csikorog a csizma sarka,&lt;/STRONG&gt;&lt;/EM&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;&lt;SPAN style=&quot;COLOR: #0000ff&quot;&gt;&lt;EM&gt;&lt;STRONG&gt;szikrát szór a jég alatta.&lt;/STRONG&gt;&lt;/EM&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;&lt;SPAN style=&quot;COLOR: #0000ff&quot;&gt;&lt;EM&gt;&lt;STRONG&gt;Cinegemadár,&lt;/STRONG&gt;&lt;/EM&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;&lt;SPAN style=&quot;COLOR: #0000ff&quot;&gt;&lt;EM&gt;&lt;STRONG&gt;hova lett a nyár? &quot;&lt;/STRONG&gt;&lt;/EM&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;&lt;STRONG&gt;Téli séta az erdőben&lt;/STRONG&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;Tél úr mindent beborított csillogó, fehér, puha hóval.Kell a meleg takaró a vetésnek, jól betakaróznak, meg ne fagyjanak a hidegben.&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;Szép ez a havas táj a szobából kitekintve, de még kellemesebb ilyenkor az erdőben sétálni, figyelni a téli természetet.&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;Békés, nyugodt a táj,sehol senki.Csend van. Valami mégis zenél. Ahogy a milliómnyi hópihe hull, nagyon kellemes, halk zenét játszik. Nézem ezeket a táncoló pelyheket. Mind más és más,valamennyi csodálatos, művészi, ugyanakkor egyben egyedi is. A formatervező sem alkothatna szebbet.Elvarázsolnak szépségükkel.&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;Figyelve ezt az alvó, mozdulatlan tájat, egyszer csak ropogás veri fel a csendet. Nem messze letörött egy faág a hó súlya alatt, az csinálta ezt a robajt.Majd újra a csend zenél.&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;Valami neszre leszek figyelmes.Rókamama kullog hazafelé, az orrát lógatva, látszik rajta, hogy éhes.Egy százéves varjúasszonyság szólal meg a fa tetején:&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;-Kár, kár! Hoppon maradtál! - &nbsp;Ravaszdi mérgesen ránéz, és sziszegve szól vissza: -Károgó vénasszony!- és tovább sompolyog korgó gyomorral. Csak a lába nyoma marad utána.&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;Nézem a fehér havat, olyan , mint a füzet lapja. Tiszta, fehér. Aztán más nyomokat is felfedezek.Olvasok belőlük : vaddisznó, őz, szarvas, nyúl, madár lábnyomai.Üzenetet hagytak maguk után: itt jártam...&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;Eltűnődöm...Mennyi arca van a természetnek, és az egyik szebb, mint a másik...&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;COLOR: #0000ff&quot;&gt;Elmesélte : Vadvirág&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>