<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>vadvirag</provider_name><provider_url>https://vadvirag.cafeblog.hu</provider_url><author_name>kisiren</author_name><author_url>https://vadvirag.cafeblog.hu/author/kisiren-2-2/</author_url><title>Hangulatkeresés</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;Hetek óta ki sem mozdultam a közvetlen környezetemből-ennek objektív akadálya volt-, ma végre aztán kicsit elmentünk&nbsp; megnézni, milyen az idei nagyvárosi karácsonyi hangulat. Valahogy úgy tűnt, olyan, mint máskor.Az emberek éppúgy&nbsp; intézik ügyes-bajos dolgaikat, mint egyéb hétköznapokon.Sehol nem láttam tolongást, inkább csak nézelődik mindenki vásárlás helyett. Hiányzik a hó, a tél varázsa is.De abban bízom, hogy az ünnepnapok közeledtével eljön az a felemelő&nbsp;érzés, amire mindannyian várunk,&nbsp;és meghitt, szép lesz az ünnep.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Aztán már az újévre gondolva vettem koncertjegyet,sikerült még az utolsókat megcsípni, hátha el tudunk menni, élvezni egy kicsit a jó&nbsp;zenét.Ennek igazán örülök, mert a zene megnyugtat, felemel, elvarázsol.Szóval nagyon jó minden bajra.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Este volt, mire hazajöttem.Itthon telefonhívás várt: egyik hallgatóm keresett, a szerdai óráról kéredzkedett, no meg érdeklődött, hogy kijavítottam-e a zh-kat, milyenek az eredmények, majd beszélgetés közben egyszer csak elsírta magát. Kiderült, hogy meghalt tegnap a papája, és ezért utazik haza.Nagyon elszomorított ez a hír. Kedves, tettrekész hallgató, jól összefogja a csoprtjukat.A tragédiája nagyon megérintett, mert az én édesapám is közvetlen karácsony előtt halt meg hírtelen, és én is diák voltam még. - Mennyi sorscsapás ér bennünket az életünk során, de szerencsére mindig segít valaki, vagy valami a talpraállásban...Ilyen többek között a zene is...Mert az is gyógyít...&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>