<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>vadvirag</provider_name><provider_url>https://vadvirag.cafeblog.hu</provider_url><author_name>kisiren</author_name><author_url>https://vadvirag.cafeblog.hu/author/kisiren-2-2/</author_url><title>Mikulás</title><html>&lt;P align=center&gt;&lt;STRONG&gt;&lt;/STRONG&gt;&nbsp;&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;&quot;Fehér varázs:hóhullás,&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;havat hoz a Mikulás,&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;havat hoz,vagy sarat hoz,&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;fő, hogy ajándékot hoz.&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;A gyerekek körülállják,&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;szót se szólnak, úgy csodálják...&quot;&nbsp;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; /&lt;STRONG&gt;Bornemisza Endre/&lt;/STRONG&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;A következő eset még akkor rörtént, amikor télen általában nagy hó esett, és a gyerekek vidáman élvezhették annak örömeit....&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Juliék már lázban égtek, hiszen ma jön a gyerekek kedvence, a Mikulás.Egész délelőtt izgatottan súgtak-búgtak,már nem lehetett velük bírni.Az izgalomban egyszer csak azt látják, hogy nagy pelyhekben hull a hó.Egyre csak szaporázza, olyan, mintha kiszakadt volna az ég dunnája.Pillanatok alatt vakító fehér takaró borult házra, fára, kertre, mindenre...Csak esett.esett,a hó vastagsága pedig egyre gyarapodott.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Ebben a csodálatos téli hangulatban érkezett meg hozzájuk a jó öreg Mikulás, akit dallal, verssel köszöntöttek,ő pedig ajádékkal kedveskedett a nekik.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;A vendégség után Juliék esze már a szánkózáson járt.Iskola után a domboldalra vették az irányt.Kicsik és nagyok mind ott voltak,csakúgy zengett nevetésüktől a domboldal.Egyszerre öten, hatan is felültek a szánkóra, és mire az leért az aljba, már csak a kormányos volt rajta, a többi útközben lerepült,nagyokat sikongatva.Ezt a játékot roppant élvezték Juliék.Ilyenkor általában a fiúk kormányoztak, ebben ők nagyon ügyesek voltak, és jó volt a lábtechnikájuk is.Lesiklás közben keresték a jó nagy buckákat, mert arról lehetett jó nagyokat röpülni, és pottyanni a hóba.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Nagyon élvezték a szánkózást. A téli táj gyönyörű volt, a hangulat remek.Zengett a domboldal a gyerekkacajtól, ricsajtól.Mondták &nbsp;is: &quot;De szép ajándékot hozott a Mikulás nekünk!&quot;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Az esti harangszó vacsorára hívta őket.Sajnos abba kellett hagyni a kellemes szórakozást,játszást.Otthon még a csizmát kikészítették az ablakba, majd nyugovóra tértek.A friss levegőtől,a sok mozgástól hamar&nbsp;álomföldre utaztak.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Reggel&nbsp; örömmel tapasztalták, hogy ittjárt a Mikulás.Juli kinézett az ablakból, látja az udvaron álló szánkót,az huncutul rákacsint, mintha azt mondaná: &quot;Siess haza az iskolából! Vár bennünket ma is a szánkózás,a röpülés, a domboldal, a nevetés.&quot; Ettől Julinak máris jókedve kerekedik, és alig várja, hogy délután legyen...&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>