A<\/font><\/strong><\/span>z\n elm\u00falt hetekben annyiszor szerettem volna meg\u00edrni Neked, hogy mit \n\u00e9rzek, de soha sem tudtam megfogalmazni j\u00f3l az \u00e9rz\u00e9seimet. Tal\u00e1n az\u00e9rt \nvan ez \u00edgy, mert m\u00e1r \u00e9rz\u00e9seim sem nagyon maradtak\u2026\u00e9s mert van valaki m\u00e1s\n is, akire gondolni szoktam\u2026. Persze n\u00e9ha hi\u00e1nyzol m\u00e9g\u2026nagyon. \u00c9s n\u00e9ha \nv\u00e1rlak m\u00e9g\u2026, ahogy majd holnap is foglak v\u00e1rni\u2026meg minden cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k\u00f6n, \nam\u00edg csak \u00e9lek\u2026, de tal\u00e1n m\u00e1r csup\u00e1n megszok\u00e1sb\u00f3l. Nem \u00e9rtem, hogy mi \nt\u00f6rt\u00e9nik velem, mert most magam sem tudom, mit mondan\u00e9k vagy csin\u00e1ln\u00e9k, \nha egy nap igaz\u00e1b\u00f3l el is j\u00f6nn\u00e9l\u2026. N\u00e9h\u00e1ny hete m\u00e9g \u00fagy \u00e9reztem, hogy \ncsak szeretn\u00e9lek\u2026, most pedig tal\u00e1n \u00e1lln\u00e9k csendben\u2026\u00e9s v\u00e1rn\u00e9k\u2026, magam \nsem tudom, mire\u2026tal\u00e1n csak egy \u00f6lel\u00e9sre\u2026vagy egy cs\u00f3kra\u2026vagy n\u00e9h\u00e1ny \nsz\u00f3ra. Csak egyben vagyok biztos, hogy el soha nem k\u00fclden\u00e9lek.<\/span><\/p>\n <\/span>Soha\n nem mondtam ki Neked a sz\u00f3t, SZERETLEK, \u00e9s tal\u00e1n csak ez az egyetlen \ndolog, amit nagyon b\u00e1nok, mert Te vagy az egyed\u00fcli, aki Ir\u00e1nt szerelmet \n\u00e9rzek, s akit igaz\u00e1n szerettem, m\u00e9g ha \u00fagy hiszed, \u00e9n csak gy\u0171l\u00f6lni \ntudlak T\u00e9ged. De most nem tudom azt sem, hogy ki tudn\u00e1m-e vagy ink\u00e1bb \nakarn\u00e1m-e valaha m\u00e9g mondani Neked azt, hogy mit \u00e9rzek \u00e9s mennyire \nSZERETLEK. Pedig ez az igazs\u00e1g\u2026szeretlek \u00e9s itt vagy a sz\u00edvemben\u2026, de \ntal\u00e1n m\u00e1r csak valahol m\u00e9lyen\u2026. F\u00e1j is m\u00e9g, ha eszembe jut, m\u00e9gis \nszeretn\u00e9m \u00fajra meg\u00e9lni azt a pillanatot, amikor azt mondod nekem ott, \nabban a szob\u00e1ban, hogy SZERETLEK<\/i> s k\u00f6zben \u00e1t\u00f6lelsz. \nAmikor erre a percre gondolok, \u00fajra meg \u00fajra belehalok\u2026valamibe, amir\u0151l \nazt hittem, m\u00e1r nincsen. \u00c9s tudod, el kellett volna mondanom Neked \nakkor, hogy milyen sokat jelentesz nekem, s fontos lett\u00e9l az \u00e9letemben\u2026,\n hogy Te vagy az, akit \u0151szint\u00e9n szeretek\u2026\u00e9s soha el nem felejtek, \u00e9s \nsoha nem akarom, hogy az a pillanatunk v\u00e9get \u00e9rjen. Annyi sz\u00e9pet \u00e9lt\u00fcnk \nmeg\u2026, b\u00e1rcsak ism\u00e9t megfogn\u00e1d a kezemet \u00e9s megcs\u00f3koln\u00e1d a homlokomat \nolyan finoman \u00e9s gyeng\u00e9den, mint ahogy annyiszor megtetted\u2026. <\/span><\/p>\n <\/span> <\/p>\n Vannak\n \u00e9rz\u00e9sek, amik soha nem m\u00falnak el\u2026, ak\u00e1rmennyire is akarom. Vannak \npillanatok, amiket soha nem felejtek el\u2026, pedig ha tehetn\u00e9m, \u00f6r\u00f6kre \nkit\u00f6r\u00f6ln\u00e9m az eml\u00e9keimb\u0151l. S most, hogy \u00edgy a levelem v\u00e9g\u00e9re \u00e9rtem, r\u00e1 \nkell j\u00f6jjek, \u00e9n m\u00e9gis \u00fagy \u00e9rzem, nagyon szeretlek T\u00e9ged\u2026.<\/span><\/p>\n\t\t\t<\/div><\/td><\/tr>\n\t\t\t![](\"https:\/\/edesseg.cafeblog.hu\/template_files\/s.gif\")
<\/td><\/tr>\n\t\t\t