<\/p>
Megannyi furcsa \u00e9rz\u00e9s kavarog most bennem, miket kimondani is neh\u00e9z, le\u00edrni pedig k\u00e9ptelens\u00e9g. \u00c9n m\u00e9gis megpr\u00f3b\u00e1lom a lehetetlent. Tess\u00e9k, \u00edme:<\/span><\/span><\/p> Sok mindent elfelejtett\u00e9l Sz\u00edvem, b\u00e1rcsak \u00e9n sem eml\u00e9kezn\u00e9k m\u00e1r a k\u00f6z\u00f6sen elt\u00f6lt\u00f6tt percekre. Hogy mit jelentett\u00e9l nekem? Te volt\u00e1l a nyugalom, a b\u00e9ke, a szeretet, a biztons\u00e1g, a nevet\u00e9s, az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1g, a boldogs\u00e1g, a bizalom, egy \u00faj kezdet, a m\u00e9g val\u00f3ra nem v\u00e1lt \u00e1lom.<\/span><\/span><\/p> \u00c9s \u00e9n voltam a k\u00e9z, ami fel\u00e9d ny\u00falt a bajban, t\u00e1masz voltam, ha elest\u00e9l, n\u00e9m\u00e1n hallgattam mit mes\u00e9l ajkad, csend voltam, ha arra k\u00e9rt\u00e9l. Hittem, hogy n\u00e9lk\u00fclem te is \u00e9pp oly f\u00e9l ember vagy, mint \u00e9n n\u00e9lk\u00fcled. Mert nevett\u00e9l, ha nevettem, mert s\u00edrtam, mikor s\u00edrt\u00e1l, fogtam a kezed, hogy elaludj. H\u00e1t m\u00e1r erre sem eml\u00e9kszel? Pedig te volt\u00e1l \u00faj \u00e9letem f\u0151szerepl\u0151je, a csoda abban a mes\u00e9ben, amir\u0151l azt hittem, hogy az eny\u00e9m. L\u00e1ttam a szemedben mindent. Csak az igazs\u00e1got nem. Egy csod\u00e1latos \u00e1larc m\u00f6g\u00e9 b\u00fajtattad hamis mosolyod, \u00e9s \u00e9n elhittem, hogy az te vagy. B\u00e1r tudom, ez a fejezet lez\u00e1rult, titkon m\u00e9gis v\u00e1rom, egyszer bel\u00e9psz az ajt\u00f3n, \u00e9s minden folytat\u00f3dik ott, ahol abbahagytuk. M\u00e1r csak az \u00e1lmaim adnak mened\u00e9ket, de mire j\u00f3 mindez, ha nekem az \u00e1lmot is te jelented?<\/span><\/span><\/p> Olyan rossz, hogy m\u00e1r nem besz\u00e9l\u00fcnk, pedig annyi mindent mes\u00e9ln\u00e9k neked. F\u00e1j a tudat, \u00e9s nem megy a tov\u00e1bbl\u00e9p\u00e9s sem, mert f\u00e9lek, megbotlok, \u00e9s te m\u00e1r nem \u00e1llsz mellettem, hogy megfogj, ha zuhann\u00e9k a semmibe. Te volt\u00e1l a minden, \u00edgy most semmim sincsen. Nincs nyugalom, nincs b\u00e9ke, szeretet, biztons\u00e1g, nevet\u00e9s, boldogs\u00e1g, nincs bizalom, \u00e9s az \u00e1lmom sem teljes\u00fclhetett. Sosem k\u00e9rtem t\u0151led semmit, csak hogy ne vesz\u00edtselek el, s te meg\u00edg\u00e9rted, azt mondtad mellettem maradsz, \u00e9s nem hagysz el soha. Hazudt\u00e1l, becsapt\u00e1l, kegyetlen\u00fcl \u00e1tvert\u00e9l. b\u00e1rcsak gy\u0171l\u00f6ln\u00e9lek, de nem megy. Minden egyes nap csak m\u00e9g ink\u00e1bb hi\u00e1nyzol, \u00e9s f\u00e9lek, ez \u00f6r\u00f6kre \u00edgy marad. \u00dcres lesz az \u00e9letem, mert t\u00f6bb\u00e9 m\u00e1r nem vagy r\u00e9szese, mert nem akarsz r\u00e9szese lenni, mert m\u00e9g id\u0151 el\u0151tt t\u00e1vozt\u00e1l. Megfosztott\u00e1l az \u00e9rz\u00e9st\u0151l, hogy fontos vagyok valakinek, annak a szem\u00e9lynek, aki \u00e9pp annyit jelent nekem, mint amennyit \u00e9n neki. V\u00e9gezet\u00fcl pedig csupa igazs\u00e1g k\u00f6zz\u00e9t\u00e9tele ut\u00e1n, nyugalmat k\u00e9rek, csendet hangod n\u00e9lk\u00fcl. Leld meg a boldogs\u00e1got! Tal\u00e1n nek\u00fcnk t\u00e9nyleg k\u00fcl\u00f6n utakon kell j\u00e1rnunk, \u00e9s csak rem\u00e9lni tudom, ez a k\u00e9t \u00fat egyszer, ha nem is holnap, de \u00f6ssze\u00e9r, hogy \u00e1t\u00f6lelhesselek t\u00e9ged.<\/span><\/span><\/p> Szeretettel: a te \u201esz\u00edved\u201d<\/span><\/span><\/p> Tudod.. Sokat gondolkodom rajtad.. Rajtunk.. Amik voltunk.. S f\u00e1j az, amiv\u00e9 lett\u00fcnk.. Hogy ma m\u00e1r egym\u00e1shoz sem sz\u00f3lunk, s egym\u00e1sra sem n\u00e9z\u00fcnk.. Ennek nem \u00edgy k\u00e9ne lennie. Hiszen \u00e9n m\u00e9g most is szeretlek.. \u00c9s te is.. Szeretsz, Nem?! \u00c9s m\u00e9gis.. Nem tudom, mit \u00e9rezn\u00e9k, ha megsz\u00f3l\u00edtan\u00e1l, vagy egyszer\u0171en csak \u00f6sszeakadna a tekintet\u00fcnk.. F\u00e1jdalmat, vagy \u00f6r\u00f6m\u00f6t.. Azt hiszem ink\u00e1bb a kett\u0151 k\u00fcl\u00f6n\u00f6s egy\u00fcttes\u00e9t.. A f\u00e1jdalom \u00e9s az \u00f6r\u00f6m elvegy\u00fclne a sz\u00edvemben.. sz\u00e9tfesz\u00edten\u00e9 az \u00e9rz\u00e9s a sz\u00edvemet.. De v\u00e1gyom arra a sz\u00f3ra, arra a tekintetre.. De nem merek l\u00e9pni.. Tudod.. N\u00e9ha \u00fagy meg\u00e9rinten\u00e9lek.. Csak egy r\u00f6pke pillanatra.. Csak v\u00e9gigsim\u00edtan\u00e9k a kezeden.. Egy pillanat lenne.. De nekem annyit jelentene.. De nem merek hozz\u00e1d \u00e9rni.. F\u00e9lek, hogy akkor minden eddigi \u00e1lmom r\u00f3lunk \u00f6sszeomlana.. Hiszen, tudom, hogy nek\u00fcnk m\u00e1r nincs j\u00f6v\u0151nk.. Hi\u00e1ba szeretsz, \u00e9s hi\u00e1ba szeretlek.. \u00c9n m\u00e1r nem tudn\u00e9k veled lenni \u00fagy, hogy ne f\u00e1jna.. M\u00e9gis \u00e9rzem.. Kellesz nekem.. Azt hiszem, veled is \u00edgy van ez.. Hiszen ami v\u00e9get \u00e9rt, az m\u00e1r sosem lesz ugyanolyan t\u00f6bb\u00e9.. Ez olyan se veled, se n\u00e9lk\u00fcled dolog, azt hiszem.. Mert nem tudlak elfelejteni.. De azt, amit tett\u00e9l azt nem tudn\u00e1m megbocs\u00e1tani.. Nem. Ez nem j\u00f3 sz\u00f3.. M\u00e1r megbocs\u00e1tottam. Csak nem tudn\u00e1m figyelmen k\u00edv\u00fcl hagyni.. Ezt te is tudod.. Ez az ok. Ami\u00e9rt ennyi volt.. Ami\u00e9rt v\u00e9ge van.. De nem akarok n\u00e9lk\u00fcled lenni tov\u00e1bb.. De veled sem.. Tudod milyen \u00e9rz\u00e9s ez?? Igen, azt hiszem tudod.. Amikor el akarsz z\u00e1rk\u00f3zni valaki el\u0151l, hogy ne f\u00e1jjon neki sem \u00e9s neked sem.. De k\u00f6zben ez a valaki az a szem\u00e9ly, akire legjobban v\u00e1gysz.. Akire a legnagyobb sz\u00fcks\u00e9ged van.. H\u00e1t ez a sorsunk.. K\u00fcl\u00f6n, egym\u00e1s\u00e9rt szenvedj\u00fcnk.. Elfogadom, ha te is. S te elfogadod.. H\u00e1t \u00edgy \u00e9n is.. Szenvedj\u00fcnk csendben, a vil\u00e1g ne is sejtse.<\/span><\/span><\/span><\/p> [Saj\u00e1t..:)]<\/span><\/span><\/span><\/span>","type":"rich"}
<\/div>