{"version":"1.0","provider_name":"vadvirag","provider_url":"https:\/\/vadvirag.cafeblog.hu","author_name":"kisiren","author_url":"https:\/\/vadvirag.cafeblog.hu\/author\/kisiren-2-2\/","title":"","html":"

 <\/p>

 <\/p>

\"virag-0390\"<\/p>

 <\/p>

Enci Endre:T\u00f6rt\u00e9net az U bet\u0171r\u0151l
<\/p>\u00c9n azt hittem nincs csod\u00e1latosabb dolog a vil\u00e1gon, mint megfogni egy kisgyerek kez\u00e9t \u00e9s tan\u00edtgatni a bet\u0171vet\u00e9sre. Mennyi munka, mennyi szeretet, milyen v\u00e9gtelen j\u00f3s\u00e1g \u00e9s t\u00fcrelem kell ahhoz, am\u00edg a kriksz-krakszb\u00f3l olvashat\u00f3 \u00edr\u00e1s lesz \u00e9s a k\u00f6nyvekben felsorakoz\u00f3 bet\u0171kb\u0151l \u00e9rtelmes olvas\u00e1s. Nekem volt egy tan\u00edt\u00f3m, aki n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1val akarta bel\u00e9m verni a tudom\u00e1nyt, de ez sehogy sem siker\u00fclt neki. Mert ha az \u00edr\u00e1sra nem is k\u00e9sz\u00fcltem fel, a n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1ra bizony minden alkalommal. M\u00e9gpedig \u00fagy, a nadr\u00e1gomba p\u00e1rn\u00e1t rejtettem \u00e9s \u00edgy a p\u00e1lca a tudom\u00e1nyt csak a p\u00e1rn\u00e1kba verte \u00e9s nem bel\u00e9m. Lehet, hogy ez\u00e9rt nem tanultam meg m\u00e9g a mai napig sem sz\u00e9pen form\u00e1lt bet\u0171ket \u00edrni. Mindenesetre m\u00e1r akkor elhat\u00e1roztam, hogyha feln\u00f6v\u00f6k, majd \u00e9n megmutatom, hogyan kell p\u00e1lca n\u00e9lk\u00fcl tan\u00edtani, hogy minden bet\u0171re \u00fagy gondoljunk vissza, mint mosolyg\u00f3s gyermekseregre, j\u00e1t\u00e9kos eml\u00e9kre, \u00e9s nem mint \u00e9let\u00fcnk els\u0151 kegyetlen megszomor\u00edt\u00f3ira.

Persze ez m\u00e1r nagyon r\u00e9gen volt. Elfelejtettem az els\u0151 tan\u00edt\u00f3m arc\u00e1t, a n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1t, a k\u00edn-keservek k\u00f6z\u00f6tt kiizzadt \u00e1kom-b\u00e1komokat, r\u00e1szoktam az \u00edr\u00f3g\u00e9pre, amelyn\u00e9l szebb bet\u0171t m\u00e9g a n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1s tan\u00edt\u00f3 \u00far sem tudott volna \u00edrni.

Teltek, m\u00faltak az \u00e9vek, az \u00e9vek esztend\u0151kk\u00e9 sokasodtak \u00e9s egyszerre csak azt vettem \u00e9szre, hogy kisl\u00e1nyomat k\u00e9zen fogva vezettem be\u00edratni az els\u0151 \u00e1ltal\u00e1nosba. Azt hiszem \u00e9n sokkal izgatottabb voltam, mint a kisl\u00e1nyom, tal\u00e1n az\u00e9rt, mert hirtelen felbukkant el\u0151ttem az \u00e9n els\u0151 iskolai \u00e9vem. Nagy izgalmamban meg is k\u00e9rdeztem a tan\u00edt\u00f3 n\u00e9nit: - N\u00e1dp\u00e1lc\u00e1ja van?

A tan\u00edt\u00f3 n\u00e9ni mosolyogva r\u00e1zta meg a fej\u00e9t.

- Mi nem n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1val tan\u00edtunk.

- Akkor j\u00f3 - s\u00f3hajtottam megk\u00f6nnyebb\u00fclten \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n k\u00f6z\u00f6ltem a kisl\u00e1nyommal, hogy most m\u00e1r semmi akad\u00e1lya, hogy iskol\u00e1s legyen \u00e9s megtanulja a bet\u0171vet\u00e9s \u00f3ri\u00e1si tudom\u00e1ny\u00e1t.

R\u00e9gi elhat\u00e1roz\u00e1som, hogy majd feln\u0151tt koromban megmutatom, hogyan kell igaz\u00e1n tan\u00edtani, csak akkor jutott eszmbe, amikor kisl\u00e1nyom els\u0151\u00edzben \u00fctk\u00f6z\u00f6tt \u00f6ssze a tudom\u00e1nnyal, nevezetesen az U bet\u0171vel. Semmi \u00e1ron sem akarta felismerni, m\u00e9g akkor sem, amikor \u00e9desanyja csokol\u00e1d\u00e9t \u00e9s cukrot \u00edg\u00e9rt \u00e9rte.

- Majd \u00e9n - mondtam \u00f6ntelten - majd \u00e9n megmutatom, hogyan kell egy els\u0151 oszt\u00e1lyost tan\u00edtani.

- Milyen bet\u0171 ez? - k\u00e9rdeztem

A kisl\u00e1ny \u00f6sszer\u00e1ncolta homlok\u00e1t \u00e9s hosszan elmerengett az U bet\u0171 k\u00e9t sz\u00e1r\u00e1n.

- Na, gondolkodj, \u00e9s mondd sz\u00e9pen, milyen bet\u0171 ez?

Nem felelt. A szemk\u00f6zti h\u00e1zat n\u00e9zte, ahol az egyik f\u00f6ldszinti ablakban egy kiscica kuporgott. Hi\u00e1ba n\u00e9zte a cic\u00e1t, nem s\u00fagott az semmit.

- F\u0151 a t\u00fcrelem - gondoltam magamban \u00e9s r\u00e9szletes magyar\u00e1zatba kezdtem.

- A k\u00f6nyvet n\u00e9zd \u00e9s ne a szemk\u00f6zti h\u00e1zat. Ide figyelj. Az U bet\u0171 olyan, mint amikor egy kutya kinyitja a sz\u00e1j\u00e1t \u00e9s ugat. \u00c9rted, dr\u00e1g\u00e1m?

Hogyne \u00e9rten\u00e9. Boldogan integet \u00e9s macskaszeme gy\u00f6ny\u00f6r\u0171en kif\u00e9nyesedik. \u00d6nmagammal is el\u00e9gedett vagyok. Csod\u00e1latos nevel\u0151i k\u00e9pess\u00e9gemet szer\u00e9nyen dics\u00e9rem magamban. Elv\u00e9gre nem \u00f6rd\u00f6ng\u0151ss\u00e9g ez a tan\u00edt\u00e1s. Egyszer\u0171en, csak \u00e9rthet\u0151en kell elmagyar\u00e1zni mindent. A bet\u0171ket valami t\u00e1rgyhoz, szem\u00e9lyhez vagy \u00e1llathoz kell hasonl\u00edtani \u00e9s m\u00e1ris \u00fagy megy az olvas\u00e1s, mint a karikacsap\u00e1s.

- Na l\u00e1tod, most mondd meg sz\u00e9pen milyen bet\u0171 ez? H\u00e1t hogyan ugat a kutya?

N\u00e9h\u00e1ny pillanatig gondolkozott, azt\u00e1n diadalmasan felki\u00e1ltott:

- Vau...vau...vau...

Olyan szenved\u00e9lyesen ki\u00e1ltott, hogy a szemk\u00f6zti ablakb\u00f3l a kiscica ijedten elmenek\u00fclt.

Nem tesz semmit - gondoltam magamban - a j\u00f3 tan\u00edt\u00f3nak t\u00fcrelmesnek kell lennie.

- Figyelj csak, kedves. A kutya, amikor kinyitja a sz\u00e1j\u00e1t, akkor \u00edgy ugat: uu...uu...uu...

V\u00e1rok egy kicsit. Nem szabad t\u00falterhelni a gyereket. Pihenjen n\u00e9h\u00e1ny percig. Azt\u00e1n \u00fajra megk\u00e9rdeztem: - Most mondd sz\u00e9pen, milyen bet\u0171 ez?

Gondolkodott. Hi\u00e1ba, nem megy. A padl\u00f3t n\u00e9zi, azt\u00e1n a mennyezetet, majd a szemk\u00f6zti h\u00e1zt\u00f3l v\u00e1r seg\u00edts\u00e9get, de onnan m\u00e1r a cica is elinalt.

Ekkor egy \u00faj igazs\u00e1got fedeztem fel. R\u00e1j\u00f6ttem, hogy a legjobb tan\u00edt\u00f3 t\u00fcrelm\u00e9nek is van hat\u00e1ra. Fel-al\u00e1 sz\u00e1guldottam a szob\u00e1ban, mint egy megvadult komondor \u00e9s d\u00fch\u00f6sen hajtogattam a sz\u00f3banforg\u00f3 bet\u0171t: - uuu...uuuu...uuuuu...uuu...

T\u00edz perc m\u00falva visszanyertem nyugalmamat \u00e9s kezdtem el\u0151lr\u0151l.

- Most olvass sz\u00e9pen, figyelmesen kisl\u00e1nyom. Milyen bet\u0171 is ez?

Szomor\u00faan n\u00e9zett a k\u00f6nyvbe, a hangja elcsuklott \u00e9s szepegve mondta:

- \u00c9desap\u00e1m...azt tudom, hogy ugatt\u00e1l, csak azt nem tudom, hogy mit...

Ak\u00e1r ne is folytassam ezt a kis t\u00f6rt\u00e9netet. De az\u00e9rt m\u00e9g befejez\u00e9s\u00fcl annyit elmondok, hogy f\u00e9l \u00e9v m\u00falva a kisl\u00e1nyom a legjobb olvas\u00f3k k\u00f6z\u00e9 tartozott. \u00c9s az igazs\u00e1g kedv\u00e9\u00e9rt azt is el\u00e1rulom, hogy nem t\u0151lem tanult meg olvasni. Att\u00f3l a mosolyg\u00f3s tan\u00edt\u00f3 n\u00e9nit\u0151l, akivel a beirat\u00e1s napj\u00e1n tal\u00e1lkoztam.

\u00c9n azt hiszem nem t\u00falzok, amikor azt szeretn\u00e9m, hogy minden els\u0151 oszt\u00e1lyos tan\u00edt\u00f3nak szobrot \u00e1ll\u00edtsanak, de legal\u00e1bb is Kossuth-d\u00edjat adjanak. Nincs ann\u00e1l nagyobb dolog, mint a j\u00e1t\u00e9kos kiskezeket r\u00e1szoktatni a v\u00edzszintes \u00e9s f\u00fcgg\u0151leges vonalakra. Mert ezekb\u0151l a vonalakb\u00f3l minden kialakulhat. Verses vagy pr\u00f3zai remekm\u0171. K\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szeti alkot\u00e1s. \u00dczemek \u00e9s v\u00e1rosok tervrajzai. Tudom\u00e1nyos \u00e9rtekez\u00e9sek... Az eg\u00e9sz vil\u00e1g, a boldogabb vil\u00e1g szunnyad ezekben a vonalakban.<\/font>","type":"rich"}