<\/p>
Egy szell\u0151 felsikolt, apr\u00f3 \u00fcvegre l\u00e9p
s f\u00e9ll\u00e1bon elszalad.
\u00d3 \u00e1prilis, \u00f3 \u00e1prilis,
a nap se s\u00fct, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis r\u00fcgyek se m\u00e9g
a f\u00fctty\u00f6s \u00e9g alatt.
Kor\u00e1n j\u00f6tt a tavasz. A som m\u00e1r r\u00e9g elvir\u00e1gzott, \u00e9s a mogyor\u00f3bokrokon \u00fagy d\u00f6ngtek a m\u00e9hek, mintha vas\u00e1rnap lett volna. Sinyi \u00fclt a k\u0151padon, faragta a v\u00e1ndorbotot, \u00e9s ha fecsk\u00e9k suhantak el felette, ut\u00e1nuk n\u00e9zett, s sz\u00f3lt, mint r\u00e9gi ismer\u0151seinek: - No, mad\u00e1rk\u00e1k, megj\u00f6ttetek?
(Fekete Istv\u00e1n: Sinyi)<\/p>","type":"rich"}