M\u00f3ra Ferenc: Hogy tanultam meg \u00edrni?<\/A><\/TD><\/TR><\/TBODY><\/TABLE><\/DIV>\r\n- Szeretn\u00e9m, ha ember lenne bel\u0151led, gyerekem - rezzentett ki ap\u00e1m abb\u00f3l a nagy hallgatags\u00e1gb\u00f3l, amibe beleestem, m\u00edg ezeket elgondoltam.
- Az is leszek, \u00e9desap\u00e1m - feleltem r\u00e1 hirtelen, de azt\u00e1n jobbnak l\u00e1ttam lenyelni a t\u00f6bbit, amit mondani akartam. Hogy ember lesz \u00e9nbel\u0151lem, nem is kicsi. C\u00edmeres nagy \u00far, orsz\u00e1g b\u00edr\u00f3ja! Csak \u00e9n egyszer nyom\u00e1ra j\u00f6jjek azoknak a kincseknek, amiknek a b\u0171b\u00e1jos K\u00fcsm\u00f6di a tud\u00f3ja.
Persze, a K\u00fcsm\u00f6di kincsei meg nem menthettek volna engem a Kese kalapos iskolam\u0171hely\u00e9t\u0151l, ha dr\u00e1ga j\u00f3 \u00e9desany\u00e1m meg nem ment. De \u0151 az \u00f6l\u00e9be h\u00fazott, \u00e9s megcir\u00f3k\u00e1lta a bozontomat.
- De ilyen t\u00e9lben nem adom \u00e1m ki szeg\u00e9nyk\u00e9met a h\u00e1zb\u00f3l. Gyenge vir\u00e1gsz\u00e1lam, dehogy eresztem ki ebbe a vad id\u0151be! T\u00e9l fagy\u00e1ban, h\u00f3f\u00fav\u00e1sban botork\u00e1lni, hogy engedhetn\u00e9m! H\u00f3ban elbukna, j\u00e9gen elcs\u00faszhatna, rossz gyerekek megkergethetn\u00e9k, kuty\u00e1k megszaggathatn\u00e1k. Kese kalapos tudom\u00e1ny\u00e1t ny\u00e1ron is megtal\u00e1lhatja. Azt\u00e1n meg annyit \u00e9n is tudok, mint az a v\u00e9n szeleburdi. Ne f\u00e9lj, kincsecsk\u00e9m, \u00fagy megtan\u00edtlak \u00e9n t\u00e9ged \u00edrni, olvasni, hogy p\u00fcsp\u00f6kkorodban se felejted el!<\/P>\r\n
![](\"http:\/\/www.hoxa.hu\/pic\/kepeslapok\/0000106383.jpg\")
<\/P>\r\n
- No, azt megn\u00e9zz\u00fck - nevette el mag\u00e1t \u00e9desap\u00e1m. \u00c9n magam is azt gondoltam, hogy no azt szeretn\u00e9m l\u00e1tni, mikor \u00e9nbel\u0151lem sz\u00fcl\u00e9m tud\u00f3s embert csin\u00e1l.
H\u00e1t pedig azt csin\u00e1lt. Olyan fort\u00e9lyt eszelt ki, amilyen csak anyasz\u00edvekt\u0151l telik.
Ak\u00e1rhogy f\u0171t\u00f6tt\u00e9k a b\u00fabost, a malomszoba ablaka eg\u00e9sz t\u00e9len \u00e1t ki nem engedett. S az a befagyott ablak volt az \u00e9n szobat\u00e1bl\u00e1m, \u00e9desany\u00e1m gy\u0171r\u0171s ujja rajta a palavessz\u0151. Lesz-e valaha a vil\u00e1gon gy\u00e9m\u00e1ntb\u00f3l faragott \u00edr\u00f3vessz\u0151, mely dr\u00e1g\u00e1bb lehetne a munk\u00e1ban megb\u00e1mult, jeges vizekben megv\u00f6r\u00f6s\u00f6d\u00f6tt, \u00e9les szelekt\u0151l reszel\u0151sre f\u00fajt v\u00e9zna ujjn\u00e1l, mely s\u00fct\u00e9s, f\u0151z\u00e9s, mos\u00e1s, mosogat\u00e1s ut\u00e1n f\u00e1radhatatlanul kopogott a j\u00e9gvir\u00e1gos \u00fcvegen? \u00c9s lesz-e valaha a vil\u00e1gon sz\u00e9p\u00edr\u00f3mester, aki ut\u00e1nozni tudn\u00e1 azokat az ide-oda cs\u00faszk\u00e1l\u00f3, hol hanyatt v\u00e1g\u00f3d\u00f3, hol orra buk\u00f3 furcsa \u00e1komb\u00e1komokat, melyek korcsoly\u00e1z\u00f3 t\u00fcnd\u00e9rk\u00e9k szesz\u00e9lyes l\u00e1bnyom\u00e1hoz hasonl\u00edtanak.
Sokat s\u00edrtunk, sokat kacagtunk azon a t\u00e9len. Voltak gonosz, makacs bet\u0171k, amelyek nem akartak sz\u00f3t fogadni tan\u00edt\u00f3mester\u00fcnknek se, \u00e9s voltak kedves, der\u00e9k, bar\u00e1ts\u00e1gos bet\u0171k, amiket az \u00e9n \u00fcgyetlen ujjam is egyszerre el\u0151 tudott h\u00edvni. A g<\/SPAN> bet\u0171nek sohase fogom megbocs\u00e1tani azokat a k\u00f6nnyeket, melyek a vil\u00e1g legdr\u00e1g\u00e1bb szem\u00e9b\u0151l omlottak miatta. S az o<\/SPAN> bet\u0171re mindig \u00fagy fogok gondolni, mint \u00e1ld\u00e1sra nyitott sz\u00e1jra. Ezt kedveltem legjobban, mert ez volt a legk\u00f6nnyebb. Le tudtam \u00edrni a sz\u00e1mmal is, csak r\u00e1 kellett lehelnem eg\u00e9sz k\u00f6zelr\u0151l az ablakra. Egyszer ugyan odafagyott az orrom hegye, de \u00e9desap\u00e1m megvigasztalt azzal, hogy marad abb\u00f3l el\u00e9g, ha a fele lefagy is.
A vil\u00e1gb\u00f3l pedig csak annyit l\u00e1ttam ezen a t\u00e9len, amennyit a j\u00e9gbe karcolt bet\u0171k\u00f6n kereszt\u00fcl l\u00e1tni lehetett. Fagyott madarakat a h\u00f3ban. A B\u00e1r\u00f3 cig\u00e1ny r\u0151zseszed\u0151 gyerekeit. N\u00e9ha egy-egy ijedt nyulat. Egyszer messzir\u0151l az \u00f6reg K\u00fcsm\u00f6dit is l\u00e1ttam egy nagy H bet\u0171nek a l\u00e9tr\u00e1j\u00e1ban.
Azon az est\u00e9n ezt a sz\u00f3t kapartam bele a j\u00e9gvir\u00e1gok mezej\u00e9be:
<\/P>\r\nKINC
s<\/SPAN>
<\/DIV>\r\n
\u00c9desap\u00e1m oda\u00e1llt m\u00f6g\u00e9m a m\u00e9csessel, hogy jobban l\u00e1ssa, mit dolgozom. A bet\u0171k \u00e1rny\u00e9ka \u00f3ri\u00e1ss\u00e1 ny\u00falva vet\u0151d\u00f6tt ki a h\u00f3ra, s \u00fagy reszketett a m\u00e9cs lobog\u00e1s\u00e1ban, mint valami var\u00e1zs\u00edr\u00e1s.
- Te, az S-et megford\u00edtva \u00edrtad - kacagott \u00e9desap\u00e1m -, n\u00e9zd, \u00edgy kell azt \u00edrni.
Azzal a k\u00f6rm\u00e9vel egy rendes S bet\u0171t has\u00edtott az ablak jeg\u00e9be. De \u00e9n ravaszul cs\u00f3v\u00e1ltam a fejemet, hogy engem nem lehet bolondd\u00e1 tenni. Tudom \u00e9n, hogy az az igazi, amire sz\u00fcl\u00e9m tan\u00edtott.<\/P>\r\n
S ha gyorsan \u00edrok, most is sokszor megesik velem, hogy megford\u00edtva \u00edrom az S-et, mint ahogy falusi szab\u00f3k c\u00e9gt\u00e1bl\u00e1j\u00e1n l\u00e1tni. S mikor \u00e9szreveszem a hib\u00e1t, mindig teleszalad a szemem k\u00f6nnyel, \u00e9s megcs\u00f3kolom a sz\u00edvemmel a r\u00e1ncos \u00f6reg kezet, mely a k\u00edgy\u00f3bet\u0171t el\u0151sz\u00f6r mutatta meg nekem.
<\/P>\r\n
<\/P>\r\n
<\/P>","type":"rich"}
![\"Blog](\"http:\/\/images.multiply.com\/multiply\/icons\/clean\/24x24\/journal.png\" "\\"Blog"){kind=small}
<\/TD>\r\n