2012 február 8. | Szerző: kisiren |

Hósuba van mindenen…

Hósuba van mindenen,
mint a fázó emberen.
Mint a csőszön zord időn,
kicsi házon, háztetőn,
suba van a temetőn.

Subás házban emberek.
Padkán cica szendereg.
A sarokban kapanyél.
Nagyanyóka most mesél:
“Jaj, gyerekek, itt a tél!

Itt a tél, s lám itt a a hó;
habfehér, mint a cipó.
S nézzetek csak ide, hej,
olyan habos, mint a tej,
mit az Örzse néni fej.”

A kemence sustorog.
Hallgassuk meg, mit morog!
“Én mindenkit szeretek;
adok egy kis meleget,
jertek körém, gyerekek!”

Gazdag Erzsi

A kemence parazsa a zord, téli hidegben milyen jó meleget tudott árasztani. Varázsa átmelegítette a fázós testet, lelket.Milyen jó volt körbe ülni, gyermeki áhitattal hallgatni a felnőttek meséit…Hát még, ha a kemence  meleg, ropogós cipóval ajándékozta meg a hallgatóságot, melyhez frissen fejt , habos tej volt a kísérő…Az volt ám gyereknek a jóvilág téli estéken.

vadvirág