Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
Kányádi Sándor
Elnézem a konyhaablakból, ahogy gubbaszt a feketerigó a hóban, a verebek között. Milyen szomorúan, milyen bánatosan lógatja csőrét!Fázik, hiába borzolta fel tollait, csontig hatol a fagyos hideg. Már reggel végig kapargálta a bokrok alját, de ennivalót nem talált.Így aztán a madáretetőből lehullott magvakból csipeget fel egyet-egyet. Nincs most kedve trillázni, pedig micsoda “hangszer” van a torkában!A verebek bezzeg sürögnek, forognak, tele a csőrük. Mindent megesznek a többi madár elől, csak az élelmesebb cinkék merészkednek be hozzájuk az etetőbe.Az idén valahogy nem ízlik a cinkéknek a faggyús, magvas gömb, valami nem lehet benne kedvükre való, mert ritkán csipegetnek belőle.De lám ebben a pillanatban egy gyönyörű, tarka kabátos tengelice pár érkezett. Otthonosan mozognak, látszik, hogy nem először teszik tiszteletüket itt.Leszállnak, a hóban szedegetik a magvakat, amit jóízűen eszegetnek.
Nagyon szépek: a homlokuk élénk piros, majd fejük teteje fekete, fehér tollazatú, de a szárnyaikat is sokféle színű toll borítja, melyből a legszebb az élénk sárga szín.Apró testével fürgén röpköd le-fel, a sok veréb nem riasztja el.
Kedves kis madárkák, színes színfoltok ebben a vacogós hidegben.Csodálom ezeket az apró testeket, hogy bírják elviselni ezt a csontig hatoló hideget.Nehéz most a sorsuk, segítséget kérnek, hogy átvészeljék a telet.
/vadvirág
Szakad a hó nagy csomókban,
Veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet!
Nem is ugrálsz, araszolsz,
Hóesésben vacakolsz.
Nemes Nagy Ágnes