Dérporos hajával dermed a tél…

Gyökerétől legfőbb sudaráig

A szegény, szedett fa reszket, fázik,

És hiába vár a kis madárra, –

Az tovább száll, boldogabb tanyára,

S melyet oly hőn esdekelve kére,

Hasztalan vár bájos énekére:

Száraz ágán, búsabban nevénél,

Dérporos hajával dermed a tél…

Vörösmarty Mihály

vadvirág

Címkék:
Tovább a blogra »