2012 február 4. | Szerző: kisiren |

…most ideje, most fagyjon,

akár beleszakadjon,

csak a kályha mormoljon,

vén cirmos doromboljon:…

Csanádi Imre

 Már az érkezése is “harapós” volt, no de amit tegnap óta művel, az bizony nem hiányzik senkinek.Csak dühöng, forog, morog, füstölög mérgesen, mint aki fel akarná falni a világot.

Persze most van itt az ideje, tombolja ki magát, de azért szerényebben is tehetné!Vacog, didereg a világ, ember, állat, növény fázósan húzza össze magát, bújik meleg kis kuckóba, ha teheti, mert bizony sokkal jobb ott most a világ, mint kint.

Különösen, ha a konyhából kellemes illatok szállnak felénk. Ahogy a délelőtti irgum-burgum időben fő a finom húsleves, közben pedig sütőbe kerül a töltött csirkecomb,félbe vágott  almával körbe rakva, majd sajttal a combok lágyan betakarva sercegnek a forró melegben, illatukat szétárasztva teszik barátságosabbá a konyha hangulatát.

S míg az ablakon kitekintve látom, ahogy a szél forgatja, hordja az apró hópelyheket, rakja halomba garázsajtóhoz, ablakpárkányra, melyiket hova, arra gondolok, de komisz lehet most a szemközti hegyekben is az élet, ahol sok-sok állat dideregve várja az idő jobbrafordulását, és most már biztos, hogy a maci is visszabújt jó mélyen a fa gyökerei alá, fázik ő is, nincs még kedve előbújni kuckójából, mert azon töpreng:

Ha kibújok, vacogok,

ha bebújok, hortyogok:

Weöres Sándor

vadvirág