2012 február 6. | Szerző: kisiren
Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
Kányádi Sándor
A verebek bezzeg sürögnek, forognak, tele a csőrük. Mindent megesznek a többi madár elől, csak az élelmesebb cinkék merészkednek be hozzájuk az etetőbe.Az idén valahogy nem ízlik a cinkéknek a faggyús, magvas gömb, valami nem lehet benne kedvükre való, mert ritkán csipegetnek belőle.
De lám ebben a pillanatban egy gyönyörű, tarka kabátos tengelice pár érkezett. Otthonosan mozognak, látszik, hogy nem először teszik tiszteletüket itt.Leszállnak, a hóban szedegetik a magvakat, amit jóízűen eszegetnek.
Nagyon szépek: a homlokuk élénk piros, majd fejük teteje fekete, fehér tollazatú, de a szárnyaikat is sokféle színű toll borítja, melyből a legszebb az élénk sárga szín.Apró testével fürgén röpköd le-fel, a sok veréb nem riasztja el.
Kedves kis madárkák, színes színfoltok ebben a vacogós hidegben.Csodálom ezeket az apró testeket, hogy bírják elviselni ezt a csontig hatoló hideget.Nehéz most a sorsuk, segítséget kérnek, hogy átvészeljék a telet.
/vadvirágSzakad a hó nagy csomókban,
Veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet!
Nem is ugrálsz, araszolsz,
Hóesésben vacakolsz.
Nemes Nagy Ágnes
2012 február 5. | Szerző: kisiren
már-már az éj jő,
megfagy a tócsa,
a víz, a nád.
A felleg öblén
lobog a rőt fény,
s beizza a ház
sok ablakát.
A puha hó hull:
az út a hótul
nem látszik immár,
mindent belep.
2012 február 5. | Szerző: kisiren
Subás ház
Gazdag Erzsi: Tél a falun
Hófehér most a határ.
Kinn a réten kánya jár.
Nincs az úton semi nyom,
csak amit a kánya von:
finom krikszkraksz a havon
Hósuba van mindenen,
mint fázó emberen.
Mint csőszön zord időn,
kicsi házon, háztetőn,
suba van a temetőn.
Subás házban emberek.
Padkán cica szendereg.
A sarokban a kapanyél.
Nagyanyóka most mesél:
“Jaj, gyerekek, itt a tél!
Itt a tél, s lám itt a a hó;
habfehér, mint a cipó.
S nézzetek csak ide, hej,
olyan habos, mint a tej,
mit az Örzse néni fej.”
A
kemence sustorog.
Hallgassuk meg, mit morog!
“Én mindenkit szeretek;
adok egy kis meleget,
jertek körém, gyerekek!”
Most a falu kiscsibe,
pihés hó rajt a pihe.
Tél az anyja, takarja;
szárnya alatt altatja.
– Hadd ébredjen tavaszra!
ban emberek.
Padkán cica szendereg.
A sarokban a kapanyél.
Nagyanyóka most mesél:
“Jaj, gyerekek, itt a tél!
Itt a tél, s lám itt a a hó;
habfehér, mint a cipó.
S nézzetek csak ide, hej,
olyan habos, mint a tej,
mit az Örzse néni fej.”
A
kemence sustorog.
Hallgassuk meg, mit morog!
“Én mindenkit szeretek;
adok egy kis meleget,
jertek körém, gyerekek!”
Subás házban emberek.
Padkán cica szendereg.
A sarokban a kapanyél.
“Jaj, gyerekek, itt a tél!
Itt a tél, s lám itt a a hó;
habfehér, mint a cipó.
S nézzetek csak ide, hej,
olyan habos, mint a tej,
mit az Örzse néni fej.”
A
kemence sustorog.
Hallgassuk meg, mit morog!
“Én mindenkit szeretek;
adok egy kis meleget,
jertek körém, gyerekek!”
Subás házban emberek.
Padkán cica szendereg.
A sarokban a kapanyél.
Nagyanyóka most mesél:
“Jaj, gyerekek, itt a tél!
Itt a tél, s lám itt a a hó;
habfehér, mint a cipó.
S nézzetek csak ide, hej,
olyan habos, mint a tej,
mit az Örzse néni fej.”
A
kemence sustorog.
Hallgassuk meg, mit morog!
“Én mindenkit szeretek;
adok egy kis meleget,
jertek körém, gyerekek!”
Subás házban emberek.
Padkán cica szendereg.
A sarokban a kapanyél.
Nagyanyóka most mesél:
“Jaj, gyerekek, itt a tél!
Itt a tél, s lám itt a a hó;
habfehér, mint a cipó.
S nézzetek csak ide, hej,
olyan habos, mint a tej,
mit az Örzse néni fej.”
A
kemence sustorog.
Hallgassuk meg, mit morog!
“Én mindenkit szeretek;
adok egy kis meleget,
jertek körém, gyerekek!”
2012 február 5. | Szerző: kisiren
Dérporos hajával dermed a tél…
Gyökerétől legfőbb sudaráig
A szegény, szedett fa reszket, fázik,
És hiába vár a kis madárra, –
Az tovább száll, boldogabb tanyára,
S melyet oly hőn esdekelve kére,
Hasztalan vár bájos énekére:
Száraz ágán, búsabban nevénél,
Dérporos hajával dermed a tél…
Vörösmarty Mihály
vadvirág
2012 február 4. | Szerző: kisiren
…most ideje, most fagyjon,
akár beleszakadjon,
csak a kályha mormoljon,
vén cirmos doromboljon:…
Csanádi Imre
Már az érkezése is “harapós” volt, no de amit tegnap óta művel, az bizony nem hiányzik senkinek.Csak dühöng, forog, morog, füstölög mérgesen, mint aki fel akarná falni a világot.
Persze most van itt az ideje, tombolja ki magát, de azért szerényebben is tehetné!Vacog, didereg a világ, ember, állat, növény fázósan húzza össze magát, bújik meleg kis kuckóba, ha teheti, mert bizony sokkal jobb ott most a világ, mint kint.
Különösen, ha a konyhából kellemes illatok szállnak felénk. Ahogy a délelőtti irgum-burgum időben fő a finom húsleves, közben pedig sütőbe kerül a töltött csirkecomb,félbe vágott almával körbe rakva, majd sajttal a combok lágyan betakarva sercegnek a forró melegben, illatukat szétárasztva teszik barátságosabbá a konyha hangulatát.
S míg az ablakon kitekintve látom, ahogy a szél forgatja, hordja az apró hópelyheket, rakja halomba garázsajtóhoz, ablakpárkányra, melyiket hova, arra gondolok, de komisz lehet most a szemközti hegyekben is az élet, ahol sok-sok állat dideregve várja az idő jobbrafordulását, és most már biztos, hogy a maci is visszabújt jó mélyen a fa gyökerei alá, fázik ő is, nincs még kedve előbújni kuckójából, mert azon töpreng:
Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok:
Weöres Sándor
vadvirág
Fagy kinn fagy
2012 február 1. | Szerző: kisiren
FEBRUÁR
Böjtelő hava-Télutó-Jégbontó hava
Második hó: február van,
hócsillagok a határban;
fényes puska csöve: durr!
Szedd a lábad, róka úr!
Tiszta kék az égi pálya,
füstölg a házak pipája,
talpas szán a hóba vág,
csörg a fán a száraz ág.
Odalenn a rőt berekben,
jég páncélja rengve rebben,
prímet furulyál a szél,
peng a korcsolya-acél.
Somlyó Zoltán
Megérkezett korcsolyán,
nagy bundában, hócsizmában.
Bebújik a kis réseken,
vacogunk, didergünk a napsütésben.
Ágon a madár is hallgat,
nincs most ideje nótájának.
Január elfutott,
Február kopogtatott,
és egy nagy zsák hideget hozott.
Pedig tudhatnánk,
hogy ő ilyen,
morcos, morgós,zimankós,
dermesztően hideg.
Télutó, télutó,
most jó ám a meleg, puha takaró.
vadvirág
2012.,Jégbontó hava, első napja
2012 február 8. | Szerző: kisiren
Hósuba van mindenen…
Hósuba van mindenen,
mint a fázó emberen.
Mint a csőszön zord időn,
kicsi házon, háztetőn,
suba van a temetőn.
Subás házban emberek.
Padkán cica szendereg.
A sarokban kapanyél.
Nagyanyóka most mesél:
“Jaj, gyerekek, itt a tél!
Itt a tél, s lám itt a a hó;
habfehér, mint a cipó.
S nézzetek csak ide, hej,
olyan habos, mint a tej,
mit az Örzse néni fej.”
A kemence sustorog.
Hallgassuk meg, mit morog!
“Én mindenkit szeretek;
adok egy kis meleget,
jertek körém, gyerekek!”
Gazdag Erzsi
A kemence parazsa a zord, téli hidegben milyen jó meleget tudott árasztani. Varázsa átmelegítette a fázós testet, lelket.Milyen jó volt körbe ülni, gyermeki áhitattal hallgatni a felnőttek meséit…Hát még, ha a kemence meleg, ropogós cipóval ajándékozta meg a hallgatóságot, melyhez frissen fejt , habos tej volt a kísérő…Az volt ám gyereknek a jóvilág téli estéken.
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X