2012 január 10. | Szerző: kisiren
vadvirág
…és pirinyó meséje…
Az idén késett. Talán a száraz ősz , az késleltette.De végre mégis megérkezett.
Persze a föld alatt már hosszú ideje lázas készülődés folyt, amit az utóbbi idők csapadékos időjárása is kedvezően befolyásolt.
Ahogy a hajtások fejlődésnek indultak, hagymamama kérdezgette őket: -No ki lesz a legbátrabb közületek, ki mer elsőként elindulni a messze idegenbe?- kérdezte.Levélkéi megszeppenve hallgattak. Nem akadt bátor jelentkező, míg egy január eleji napon, egy kíváncsi, merész levélke elindult szerencsét próbálni.
Hatalmas rögöket kellett megmozgatnia, amíg sikerült kidugnia zöld levélkéjének végét. A sötétből megpillantva a fényt, elcsodálkozott: -De világos van itt fenn a talaj fölött, és milyen érdekes ez a világ ! – kiáltotta le társainak, majd nyújtózott egy nagyot.Hamarosan még két testvére követte. Most már nem volt egyedül az új világban.
Aztán szára végén fehérség nőtt, jelezvén, hogy ott majd egy szép virágocska fog kinyílni, de arra még azért várni kell . Mindennek meg van a maga sora.Ha enyhe, kellemes idő simogatja őket, hamarosan pompázni fognak. A zord időben , az első kis virágok jelzik majd, hogy a természetben kicsi csoda történt.
2012 január 9. | Szerző: kisiren
S mégis: minden virágharanggal,
illattal, színnel, fénnyel, hanggal
a régi erdő húz magához.
Wass Albert
Nézem, ahogy áll előttem, ünnepi díszben. Kicsit olyan, mit a durcás, szomorú gyerek, amikor valami csínyt követett el, lehajtott fejjel áll, szinte tűlevelei is lekonyulnak. Tudja, érzi, hogy eljött az idő. Vége.Pedig igazán kitett magáért. Olyan szép volt, mint még soha.Így esett rá a választás, hogy csúcsából lesz az idei karácsonyfa, hadd gyönyörködjünk még kicsit benne, ha már pusztulnia kell.
Dehogy akarta valaki is a halálát! Csak hát veszélyes lett. Nagyon veszélyes. A szél az utóbbi időben már sokat tépte, cibálta, forgatta, bármikor kiszakíthatta, letörhette volna. Ezt kellett megelőzni. A testvére meg betegeskedett, ő már jelezte halála közeledtét.
De sok madárnak volt élő-, búvó-, pihenőhelye!
Ne bántsátok a lombokat,
Hadd nőjenek, viruljanak az égre,
Hadd mosolyogjanak napban, esőben,
Hadd ringassák a békés fészkeket,
Küldjék magasba a rigók dalát.Juhász Gyula
Mikor tavasszal ibolyák fakadtak,
Ti maradtatok csak búsnak, hallgatagnak,
Madár szólt, virág nyílt, mindenféle ágon,
Ti állottatok csak árván a világon.
Juhász Gyula
Hányszor megcsodáltam a teraszról azt a nyüzsgő életet, amit lakói teremtettek rajta, no meg hallgattam éneküket órákon át! Különösen a rigók voltak kedvencek, ahogy az ág csúcsáról trilláztak, figyelve minden mozdulatot. Nagyon fogom hiányolni őket.A varázsfuvolájukat semmi nem pótolja majd.
Minden fa pusztulása olyan, mintha egy kedves családtag távozna el. Így voltam az édes barackkal, a mosolygós, nagy szemű cseresznyével,majd az árnyat adó, bölcs dióval, idén a mindig bőtermő cigánymeggyel, most pedig a sudár, házat örző fenyőkkel.
Még akkor lettek ültetve, mikor védő-, szűrő ernyő kellett a játszótér felől, hiszen ott állandóan nagy volt a nyüzsgés, kellett az árnyék és a takarás.De ez már régen volt…
Jaj, régi, régi bánat
hogy dőlni kell a fának,
hogy ég felé mutatni,
lombot, virágot adni,
dalolni nem elég.
Konyhára hasznot úgy hoz,
ha odaáll a kúthoz,
vagy üst alatt elég.
Végzet sikolt belőle,
mikor recsegve dől le.
hogy dőlni kell a fának,
hogy ég felé mutatni,
lombot, virágot adni,
dalolni nem elég.
Konyhára hasznot úgy hoz,
ha odaáll a kúthoz,
vagy üst alatt elég.
Végzet sikolt belőle,
mikor recsegve dől le.
Nadányi Zoltán
vadvirág
2012 január 8. | Szerző: kisiren
Reggeli varázs
Hull a hó,
hull a hó,
mesebeli álom...
A kávé ébresztgető finom illata,
a vanília gyertyák fénye,
a meleg kellemes érzete,
a sűrűn hulló hó,
a mesebeli téli táj,
a tiszta, fehér hópaplan alatt álmodó természet,
a szabadon szálló hópelyhek különleges tánca,
mind a vasárnapi reggel varázsa.
vadvirág
2012 január 8. | Szerző: kisiren
Csak azt tudom…
Csak azt tudom, hogy fújnak a szelek,
órák peregnek, erdők zengenek.
Csak azt tudom, hogy mint a gondolat,
vágtatnak az örök kerékfogak.
Kosztolányi Dezső
vadvirág
Téli vendégeink
2012 január 8. | Szerző: kisiren
Kedves madár…
Sebaj azért, hogy picinke,
Kedves madár az a cinke.
Kúszva szökdel, röpked, ugrál,
Mindenüvé bekukucskál.
Kíváncsian, vakmerően,
Barangol a zöld erdőben.
Nem kell csak egy szempillantás:
Túl a túlon is a kis pajtás.
Játszogatnak nagy vidáman
Egymással szép társaságban.
Tréfálóznak, évelődnek,
Jobbra-balra kergetőznek,
Meglapulva, el-elbúva,
Faodúból faodúba.
Civakodás, az a vége –
De megint csak szent a béke.
Ugyan hol volt nevelőben?
Hol lett volna? Az erdőben.
Ott járt ő az iskolába,
Látszik is, hogy nem hiába.
Megtanulta jól a leckét:
Fürge szemmel nézeget szét.
Pusztítja a rovarokat,
Jó neki mind, nem válogat.
Pósa Lajos
Ablakomon beköszönnek…
Havas téli ég alatt
Vendégeim a madarak.
Kopognak már az ablakon,
Jól élnek itt morzsán, magon.
Csipegetnek, eszegetnek,
Ha jóllaktak, elröppennek.
De holnapra visszajönnek,
Ablakomon beköszönnek.
Ha jóllaktak, elröppennek.
De holnapra visszajönnek,
Ablakomon beköszönnek.
Tordon Ákos
vadvirág
Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.
2012 január 7. | Szerző: kisiren
A világ az isten kertje;
Gyom s virág vagytok ti benne,
Emberek!
Én a kertnek egy kis magja,
De az úr ha pártom fogja:
Benne gyom tán nem leszek.
Petőfi Sándor
2012 január 7. | Szerző: kisiren
Adjatok magocskát…
Dideregve, éhen
Udvarunkba térnek,
Bánatos szemekkel,
Panaszos énekkel
Könyörögve kérnek.
Oltalomért hányszor
Ablakunkra szállnak!
Adjatok magocskát,
Szél ellen búvócskát
Szegény hű madárnak!
Pósa Lajos
vadvirág
Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.
2012 január 7. | Szerző: kisiren
Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdők könnyei,
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Reményik Sándor
Reményik Sándor
vadvirág
2012 január 10. | Szerző: kisiren
Adja meg az Isten…
Adja meg az Isten,
Mit adni nem szokott,
Száz bús vasárnap helyett
Sok, víg hétköznapot,
Adja meg az Isten.
Ady Endre
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X