2012 január 22. | Szerző: kisiren

 Hó, hó, nagy hó...

…borította be  éjjel a tájat.Ki gondolta volna tegnap, hiszen tavaszias idő volt, felhőnek nyoma sem.Aztán reggelre leesett vagy 10 centiméter, ami a jelen viszonyok között már “nagy” hónak számít.

Nincs annál szebb téli kép, amikor vasárnap reggelre a természet tündéri fehér ruhában pompázik, a frissítő finom kávét kortyolva bármerre tekintek , mindenütt ezt látom.

Még alszik a vastag hópaplan alatt, de az előbújó napsugarak ébresztgetik a téli tájat, s hatásukra a fákról bokrokról elindulnak legurulni  szanaszét millió, csillogó gyöngyök.Nyújtózik a táj, ébredezik.

Aztán jön a reggeli frissítő torna, mely remekül fellazítja az izmokat, közben pedig a bőr úgy érzi, mintha szaunában kényeztetnék.

Ilyenkor legszebb a téli természet. Végtelen fehérség, ragyogó napsütés, csöpögő eresz , az évszak szépségét dicséri.

vadvirág

2012 január 21. | Szerző: kisiren

 A napsütésben olvad a hó,

csepeg az eresz,

sírnak a búcsúzó,

 olvadó hópelyhek.

 

Ütemesen csobban,

csatornába pottyan.

Tenyeremben maroknyi csillogó kristályhó,

olvadó, elmúló.

vadvirág …játék a szavakkal

2012 január 21. | Szerző: kisiren

Végre megjött…

…az első igazi hó. Nagy pelyhekben hullott, hirtelen vastag  fehér paplan borított be mindent. Az emberek élvezték, ellepték az utakat, örültek az esti hóesésnek.Szép volt nézni az utcai lámpák fényében, ahogy millió csillogó hópihe vidám táncát járja.Olyan varázsa volt e téli hangulatnak, mint a mesékben.

Még most is fehér a táj, de itt-ott már megmutatja magát a fekete föld is.Nézem a hóvirág hajtásait, velem együtt figyelik a kíváncsi cinkék az orgona ágain, ahogy beröpülnek, felkapják, kiröpülnek, majd kibontják a napraforgó magokat,közben meg-megállnak, figyelnek.

Hagyma anyácskájuk állandóan kérdezi neveltjeit, milyen a világ a föld felett?Ők pedig mesélnek neki a fehér hótündérekről, melyekről a nevüket kapták,akik megmosdatták, puha, meleg takaróval betakarták őket,de nem történt semmi bántódásuk.

Most is állnak, tovább várakoznak, míg takarójuk elolvad, és újra simogatja őket a reggeli napsugár, mint ma reggel, de jöhet bármilyen zimankós idő, ők akkor is hirdetik, hogy a föld alatt már valami készülődés elindult, aminek a szépséges hóvirágok az első üzenethozói.

Honnan jöttél kisvirág?

Mitől van benned ennyi erő,akarat,kitartás,

hogy szembeszállsz hóviharral, zivatarral, széllel, jéggel, faggyal,

és ha néha megdermedsz,

az olvadás után ugyan úgy pompázol,

mint előtte?

Ő csak hallgat.

Titkát nem árulja el a kíváncsiskodóknak.

vadvirág

…és meséje

2012 január 21. | Szerző: kisiren

Kellett a dér, a tél, a hóvihar,…

  E levelet a hegytetőn találtam,
Hóban feküdt, az erdőhöz közel,
Fákról hullt gyémántporral beszitáltan.
Míg zöld volt, írni rá nem lehetett.

De hogy megbarnult, megkeményedett:
Az írás felcsillámlik rajta,
S tűnődvén, lelkem elsóhajtja:
Kellett a dér, a tél, a hóvihar,
S a zúzmara, a zord fényű palást,
Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar
Hoztam neked virágot baráti szeretettel.

A szép szavak szerelmese

2012 január 20. | Szerző: kisiren

 …fénybe, ködbe, kéjbe, könnybe,...

Az ősz néni – hangja vékony –

ókuláréval köt és fon,

s hogyha bekerül akárki,

kész a lakzi, kártyapárti.

Mindenütt jómód, középszer,

víg pazarlás józan ésszel.

Otthonosság – kedves és szép –

fürge készség, friss egészség:

ez a kincsük őnekik.

És a dalt is szeretik.

Kedvük vídor, lelkük éber

s néha este tétován

zeng föl a kis zongorán

áradozva, sírva Weber.

 

Félre zord gond, ásitó bú,

a fehér fák közt a hó fú,

fázva zúg a téli kert,

zúzmarás nyomor diderg.

A közelbe s mégis messze,

a folyón túl zajba veszve,

fénybe, ködbe, kéjbe, könnybe,

küzdve, nyögve és hörögve

villámtűzbe kél az est.

Rongyselyembe kárhozottan

hadd vergődjön, sírjon ottan

háborogva, zúgva Pest.

Kosztolányi Dezső

vadvirág

2012 január 19. | Szerző: kisiren

 Devecseri Gábor: CSAK



Ha csak egy szőlőlevelet

sikerül megörökítened,



ha egyetlen sorod is odaérez

a feszes fürtszemek fényköréhez,



vagy ha csak vágyad támad a délutáni

tóra tekintve, hozzá szót is találni,



vagy ha a szépre nézve, hozzátenni

semmit sem áhítsz, csak belemerülni



mint lelked otthonába:

már nem éltél hiába.

vadvirág

Ilyen az ember

2012 január 19. | Szerző: kisiren

 Ha mosolyogtak rád ragyogó szemek,

ha erősen megszorították a kezed,

ha érezted szemük csillogásából a szeretetet,

ha tudtál adni nekik tudásodból akár egy morzsát is…

már nem éltél hiába.

vadvirág

2012 január 19. | Szerző: kisiren

Az ember csak azt ismeri…

– Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít
– mondta a róka.
– Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek.
Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőktől.
De mivel barátkereskedők nem léteznek, azért az embereknek nincsenek barátaik.
Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.

– Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg

– Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka.

Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben.
Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit.
A beszéd csak félreértések forrása lehet.
De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…

A.Saint de Exupery: A kis herceg

Mostan ott benn szép az élet a szobában.

2012 január 18. | Szerző: kisiren

 

Hova lett a tarka szivárvány az égről?

Hova lett a tarka virág a mezőkről?

Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,

S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?

Odavan mind! csak az emlékezet által

Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.

Egyebet nem látni hónál és fellegnél;

Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.

Petőfi Sándor

vadvirág

2012 január 18. | Szerző: kisiren