Kellett a dér, a tél, a hóvihar,…

  E levelet a hegytetőn találtam,

Hóban feküdt, az erdőhöz közel,

Fákról hullt gyémántporral beszitáltan.

Míg zöld volt, írni rá nem lehetett.



De hogy megbarnult, megkeményedett:

Az írás felcsillámlik rajta,

S tűnődvén, lelkem elsóhajtja:

Kellett a dér, a tél, a hóvihar,

S a zúzmara, a zord fényű palást,

Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar

Hoztam neked virágot baráti szeretettel.

 Reményik Sándor

vadvirág

Címkék:
Tovább a blogra »