2012 január 10. | Szerző: kisiren |

vadvirág

…és pirinyó meséje…

Az idén késett. Talán a száraz ősz , az késleltette.De végre mégis  megérkezett.

Persze a föld alatt már hosszú ideje lázas készülődés folyt, amit az utóbbi idők csapadékos időjárása is kedvezően befolyásolt.

Ahogy a hajtások fejlődésnek indultak, hagymamama kérdezgette őket: -No ki lesz a legbátrabb közületek, ki mer elsőként elindulni a messze idegenbe?- kérdezte.Levélkéi megszeppenve hallgattak. Nem akadt bátor jelentkező, míg egy január eleji napon, egy kíváncsi, merész levélke elindult szerencsét próbálni.

Hatalmas rögöket kellett megmozgatnia, amíg sikerült kidugnia zöld levélkéjének végét. A sötétből megpillantva a fényt, elcsodálkozott: -De világos van itt fenn a talaj fölött, és milyen érdekes ez a világ ! – kiáltotta le társainak, majd nyújtózott egy nagyot.Hamarosan még két testvére követte.  Most már nem volt egyedül az új világban.

Aztán szára végén fehérség  nőtt, jelezvén, hogy ott majd egy szép  virágocska fog kinyílni, de arra még azért várni kell . Mindennek meg van a maga sora.Ha enyhe, kellemes idő simogatja őket, hamarosan pompázni fognak. A zord időben , az első kis virágok jelzik majd, hogy a természetben kicsi csoda történt.