2012 január 9. | Szerző: kisiren |

 S mégis: minden virágharanggal,
illattal, színnel, fénnyel, hanggal
a régi erdő húz magához.

Wass Albert

Nézem, ahogy áll előttem, ünnepi díszben. Kicsit olyan, mit a durcás, szomorú gyerek, amikor valami csínyt követett el, lehajtott fejjel áll, szinte tűlevelei is lekonyulnak. Tudja, érzi, hogy eljött az idő. Vége.Pedig igazán kitett magáért. Olyan szép volt, mint még soha.Így esett rá a választás, hogy csúcsából lesz az idei karácsonyfa, hadd gyönyörködjünk még kicsit benne, ha már pusztulnia kell.

Dehogy akarta valaki is a halálát! Csak hát veszélyes lett. Nagyon veszélyes. A szél az utóbbi időben már sokat tépte, cibálta, forgatta, bármikor kiszakíthatta, letörhette volna. Ezt kellett megelőzni. A testvére meg betegeskedett, ő már jelezte halála közeledtét.

De sok madárnak volt élő-, búvó-, pihenőhelye!

Ne bántsátok a lombokat,
Hadd nőjenek, viruljanak az égre,
Hadd mosolyogjanak napban, esőben,
Hadd ringassák a békés fészkeket,
Küldjék magasba a rigók dalát.Juhász Gyula

Mikor tavasszal ibolyák fakadtak,
Ti maradtatok csak búsnak, hallgatagnak,
Madár szólt, virág nyílt, mindenféle ágon,
Ti állottatok csak árván a világon.

Juhász Gyula

Hányszor megcsodáltam a teraszról azt a nyüzsgő életet, amit lakói teremtettek rajta, no meg hallgattam éneküket órákon át! Különösen a rigók voltak kedvencek, ahogy az ág csúcsáról trilláztak, figyelve minden mozdulatot. Nagyon fogom hiányolni őket.A varázsfuvolájukat semmi nem pótolja majd.

Minden fa pusztulása olyan, mintha egy kedves családtag távozna el. Így voltam az édes barackkal, a mosolygós, nagy szemű cseresznyével,majd az árnyat adó, bölcs dióval, idén a mindig bőtermő cigánymeggyel, most pedig a sudár, házat örző fenyőkkel.

Még akkor lettek ültetve, mikor védő-, szűrő ernyő kellett a játszótér felől, hiszen ott állandóan nagy volt a nyüzsgés, kellett az árnyék és a takarás.De ez már régen volt…

Nadányi Zoltán